Megvetnétek ezért a lányotokat?

Szerintem borzalmas, hogy ilyen szexuális nem-nevelésben éltél eddig, mármint nem te tehetsz róla, hanem éppen a szüleid. Elképesztő, hogy egy gyermeknek azt kell hinnie, hogy a saját szülei elítélik őt azért, mert élvezi az életet, szabadon él, vagy éppen leguánt tart.

Én egyetem alatt hasonlóan éltem, és a szüleim tudtak a dolgokról, nyilván nem a részletekről, csak arról, hogy ma ittam, ma nem aludtam otthon, vagy van egy fiú, aki tetszik, de nem járnék vele.

Mellette persze csináltam a diplomáimat, sőt, többre vittem, mint bárki a családból, erre büszkék a szüleim, a többi dolgot pedig elfogadják. Ők sem voltak szentek, és nem is próbálják tettetni.:)

30N

A felnőtté válás és elszakadás a szülőktől azt is jelenti, hogy nem fordulunk minden ügyes-bajos dolgunkkal a szülőkhöz és nem mondunk el minden velünk megtörtént dolgot sem. Döntünk, viseljük a következményeket, szóval csak úgy egyszerűen : élünk.

Ha a felnőtt lányom olyasmivel hozakodna elő, ami igazán már nem rám tartozik, akkor furán néznék rá. (Fiam van)

Szülőként pedig azt várnám el, hogy a komoly problémáit, élményeit hozza haza. A csacskaságokkal fárassza a barátnőit. Ha neki komoly lelki problémát okoznak az egyéjszakás kalandok, akkor beszéljünk róla. Szülőként remélem eljutnék odáig, hogy mire egyetemista lesz a gyerekem, addigra ezt ő is így értékelje. Már most sem minden lelkében dúló vihart fejt ki részletesen. De azért vagyok az anyja, hogy érezzem, és kezeljem a helyén.

Szóval nem vagy sumák. Ha a szüleiddel az eddigi kapcsolatod úgy szólt, hogy meséltél a kapcsolataidról, és igényled a megbeszélést, akkor ők sem fogják furcsállani. Ha pedig eddig nem ez volt a gyakorlat, akkor lépj tovább a felnőtté válás útján, és tisztázd magadban, hogy mit miért teszel.

En szulo vagyok. Nincs olyan a vilagon ami miatt kepes lennek a lanyom irant megvetest erezni.

Bosszusagot lehet, szomorusagot is lehet, talan meg haragot is neha (bar az se igazi harag), de megvetest soha.

Ha csalodnek is, legfeljebb magamban csalodhatok, elvegre az en nevelesem.

Akkor viszont nagyon komolyan csalodnek magamban, es szegyellnem magam, ha a lanyom ugy erezne, hogy titkoloznia kell elottem. Titkolozas alatt nem azt ertem, hogy ami a maganelete azt ne akarja elmondani, az ra tartozik az o dolga.

De ha valamit szeretne elmondani, es fel kell magaban tennie a kerdest hogy vajon elmondhatja-e, mert ez nem nyilvanvalo szamara, na akkor szomoru lennek.

Visszaterve a kerdesre, azt mondanam neki, hogy lanyom, egyszer vagy fiatal, egyszer elunk, de azert vigyazz, rad nezve a kovetkezmenyek es kockazatok nagyobbak, mint a fiura nezve. Inkabb minthogy kesobb hazassagban kacsintgasson kifele, mert uj es erdekes szamara az erzes, hogy massal legyen.

node, egyelore csak ket eves a lanyom, ugyhogy -bar a fiatalok egyre korabban kezdik- azert remelem meg nem aktualis :)

30F