Apuka bemehet az óvódába információt szerezni a gyerekről, mikor anyukánál van a felügyeleti jog és áll apuka rendelkezésére és nem akadályozza a kapcsolattartást?

Esetemben az apuka a másik fél, aki mindent megakadályoz, ami az ítéletben nincs benne: nem mehetek farsangra, nem mehetek szülőire, nem mehetek ovis kirándulásra, anyák napja nem láthatási napra esett, így engedélyt kellett kérném, hogy elmehessek (elmehettem, 15 órakor kezdődött, apuka már 15:10-re ott volt a lányomért, mert vegyem tudomásul, hogy nincs láthatási nap, úgyhogy örüljek, hogy arra a 10 percre is láthattam a lányomat). Ha véletlenül a lányom ovija felé van dolgom, nézek mindig nagyon az udvarba, ha éppen kint vannak és ha lopva meglátom a lányomat, boldog vagyok. De odamenni nem merek, mert a kislányom azonnal elmeséli az apjának, az apja meg azonnal megy a gyámügyre feljelentgetni. Ezért nem a lányom a hibás, hiszen ő még gyerek, persze, hogy elmeséli a vele történteket. De az apja azonnal kombinál és összeköti azzal, hogy én szándékosan mentem el arra, úgyhogy ez elég alap a feljelentéshez. TElefonálhatok a nem láthatási napokon a lányomnak este 6-7 között, erre kitalálta, hogy ezt csak páratlan heteken tehetem, mert az ítéletben az van. Ilyen nincs az ítéletben. Régebben történt már, hogy lányom beteg lett, az apja megírta 1 sorban nekem, és azt, hogy másnap reggel viszi a mama az orvoshoz (én nem vihettem, mert nem volt láthatási nap). Másnap a mamát délelőtt felhívtam, hogy mi volt az orvosnál, hogy van a lányom. Nem tudtam, hogy apuka is otthon van. Kikapta a nagymama kezéből a telefont, és levágta. Visszahívtam, akkor tudtam meg, hogy apuka otthon van, mivel ordított velem a telefonba, hogy az ítélet szerinte este 6-7 között hívhatom a gyerekemet, majd ismét levágta a telefont. Apukát február vége óta nem tudom mobilon elérni, mert letiltotta a telefonszámomat. Sms-t sem fogad tőlem. Semmit nem tudok megbeszélni vele, folyton azzal jön, hogy ha akarok valamit, írjak e-mailt... Nemrég kiderült, hogy lányomat műteni kell, ezt kislányom mondta egy telefonbeszélgetés alkalmával. Próbáltam az apját elérni telefonon, hogy érdeklődjek a műtétről, stb..., de nem tudtam elérni. Írtam neki e-mailt, mai napig nem tudom, hogy mikor fogják műteni, ki fogja műteni. Nem mondja meg sem ő, sem a nagymama. Minden akadályoztatást jelentettem már a gyámhatóság felé, akik a következőt mondták: ezek nem ügyek, ezek alapján ők nem tudnak semmit csinálni, csak felvesznek egy jegyzőkönyvet, és lezárják az ügyet. Az ok annyi, hogy ami nincs benne az ítéletben, azt apuka mind megtilthatja nekem. A bíróság azt javasolta, hogy a gyámhatósághoz forduljak. A gyámhatóság elutasít, hogy nem tudnak mit csinálni, forduljak a bírósághoz. De inkább nem is folytatom, ez egy agyrém. Nagyon nagy mértékben múlik minden a másik fél hozzáállásán, és azon, hogy mennyire tudtok kommunikálni egymással, és mennyire vagytok képesek félretenni saját sértettségeteket, és előtérbe helyezni azt, hogy a közös gyereketekről van szó, és az a másik is ember, az a másik is a gyerek szülője, és fordított helyzetben hogy éreznéd magad, ha nem mehetnél el pl. szülőire. Bocsánat, hogy nem a kérdésre válaszoltam, csak le szerettem volna írni, hogy a másik oldalon állni sem könnyű.