Ha ez így halad tovább meg kell szakítanom a kapcsolatot a szüleimmel?

Ami a költözést illeti: menj, hát vicces az, ha valakit 26 évesen nem engednek el....

A kutya meg macera, nincs ötletem.

Valaki ismerős, szomszéd?

"egész életében kerti kutya volt, büntetésnek venné"

-bele is betegedne... A kutya marad.

Te pedig kedvesen és határozottan elköltözöl. Nagyon fogsz hiányozni nekik, ezért rendszeresen látogasd őket, és bele fognak törődni, el fogják fogadni az új helyzetet.

A kutya csak egy pont, amivel "meg akarnak fogni".. Eddig ott voltál velük, és nehéz az elszakadás. Jól gondolom, hogy egyke vagy?

Egyébként, azért csak na, mégis 26 vagy, nem 17.. Jogod van erről saját döntést hozni. És jogod van most már saját családot alapítani. Idővel ők is megértik. (A kutyus költségeibe pedig így is beszállhatsz, kompromisszumként.. Mivel kertlakóról van szó, én sem szuszakolnám szegényt lakásba.)

Addig a kis fiacskájuk voltál amíg adtak neked enni, meg mostak rád.

Nekem az az érzésem, hogy el lettél kényeztetve, szüleid mindig lesték a kívánságodat ezért érthetetlen számodra, hogy most mi az, hogy nem fogadják ugyanolyan repesve az elköltözésedet, mint azt amikor kávét kértél tőlük.

Ezért nem szabad agyonbabusgatni egy felnőtt embert mert mindig az a vége, hogy előbb vagy utóbb a szülő fogja kudarcként megélni a helyzetet.

Mindenképpen meg kell velük alaposan beszélned a helyzetet. Ők most valószínűleg beduzzogtak kicsit, majd biztos lenyugszanak, de ilyenkor a húzzuk a kötél két végét sosem szokott jó megoldás lenni.

Éreztesd velük és magyarázd el, hogy te nem otthagyni akarod őket, csak úgy látod, elérkezett az alkalmas idő és személy ahhoz, hogy a saját életedet a segítségük minimalizálásával kezd el formálni.

Akik azt mondják, hogy a kutya marad. Miért is? Nem, ha ő költözik, a kutyus az övé, ő gondozza, akkor viszi magával, vagy oldja meg.

- etetés

- gondozás

- sz.rszedés

- oltások

- séta/futtatás

Vállaltad a kutyát, nem? TE vállaltad - nem a szüleid -, akkor tessék megoldást keresni.

Ha a gyerekemnek lenne egy kutyája, amit én csak hébe-hóba gondoznék, és bejelentené, hogy költözik, akkor megkérném, ugyan helyezze már el valahol a kutyáját, VAGY

- naponta etesse

- jöjjön kakát szedni

- futtatni

- intézze ő az orvost...

Ő vállalta, NEM én, felelősséggel tartozik felé, nem csak úgy eldobja, mert költözik. És? A kutya attól az övé.

Nagynéném lassan belerokkan a férje által ott hagyott kutya gondozásába. A pasas lelépett valami nővel, a kutyáját meg a nagynénémre hagyta, mondván, nem viheti bérházba.

Nagynéném eteti (azért az neki 2-3-4 napi kajája lenne), oltatja, szedi utána a mindent... és nem marad fizuja hó végére. Nagybátyám meg szrik rá.

Más: a társasházunk szomszédjában 4 kaukázusi kutya van, ezerszer kértük, ugyan, vitesse már el őket,

- kicsi nekik az udvar

- állandóan mindenen ugatnak, ablaknyitás kizárt, alvás kb. szintúgy

- ha udvaron vagyunk, vagy a gyerekek játszanak kinn, tépik a kerítést

- szrszag

mire mindig az a válasz, hogy "nem tudja, hová tenni". Oldja meg, de innen vigye el, mert az nem járja, hogy mi szívunk a hlye dögök miatt.