Miért ekkora gond, hogy fiú cuccokban mentem iskolába? Ha eddig engedékeny volt, miért nem bízik most bennem?

17 éves lány vagyok, 11.-es a gimnáziumban. A szüleim mindig is engedékenyek voltak velem, bármikor mehettem bárhová, bár nem vagyok az a bulizós típus. A 17. születésnapom óta pedig még engedékenyebbek, viszont ma nagyon más volt Anya.

Tegnap szóltam, hogy az egyik évfolyamtársamnál alszom, aki történetesen fiú és amióta egy suliba járunk, bele vagyok zúgva, de nem történt közöttünk semmi, meg bonyolult, hogy miért voltam nála, amikor ég és föld vagyunk. Reggel nem tudtam hazajönni átöltözni, ezért ő adott ruhákat és vele is mentem suliba (van kocsija).

A gimibe meg ugye elég gyorsan terjednek az ilyen dolgok, Anya is megtudta, hogy miket pletykálnak rólam/rólunk, mert a legjobb barátnője a sulinkban tanár és az ilyeneket ugye meghallják a tanárok is (olyan pletykákat mesélt nekem régebben...). És ma találkoztak Anyával, beültek kávézni, stb és akkor mesélte Neki, Anya meg úgy viselkedik, mintha ezek a dolgok igazak lennének.

Meg olyanokkal jött, hogy azért nem megyek velük síelni majd, hogy bulikat tartsak és minden srácot idehívjak... Pedig tudja, hogy nem vagyok ilyen egyáltalán.

Aztán jött azzal, hogy a tanárok is mit gondolhatnak, hogy fiú cuccokban voltam ma, de észre se lehetett venni... A nadrág sima, fekete csőnadrág volt és egy együtteses póló, rajta egy ing, azt meg, hogy alatta mi volt, senki nem látta. Komolyan, úgy érzem, mintha skizofrén lenne.