Csak szerintem akarjak a szuleim hogy tul sokat tanuljak? 14L

Hát a világ már megváltozott. Az ilyen penzum-szerű dolgok már kikoptak, már más igények vannak. Manapság már specializálódni kell. Többre mész ha angolt felsőfokon beszéled mintha kicsit beszélnél meg németül meg franciául.

Manapság célravezetőbb, hogy egy-két dologból tűnjél ki és ne mindenből.

A matek és egy idegen nyelv az aminek van értelme magánóra jelleggel is, mert matek kb. mindenhova kell, akármilyen felsőoktatási intézménybe megy az ember, a nyelvekre pedig a fiatal sokkal fogékonyabb.

Ezért senki nem lenne hálás. Ez szegény lány gyerekkorának az elb*szása. Tanulni fontos, tényleg nagyon fontos ahhoz, hogy jó életed legyen, de ez túlzás. Senki sem bír állandóan a topon lenni, éjszakába nyúló tanulás, de reggel már a korai kelés - kérdező, mikor pihented ki magad utoljára?

Beleférnek a barátok a napirendedbe? Vagy hogy egy kicsit egyedül lehess, azt csinálj, amit akarsz?

Nem normális ilyen súlyt tenni egy kislány vállára.

Szerintem ez már enyhe túlzás. Bár abban igazuk van hogy tanulni kell, de nem ilyen módon, ez túlzás. Nem kell a legjobb iskola, mert a papír ugyanaz a név és a színvonal semmit nem jelent az életben, ha egyetemre akarsz menni sima szakközépből is mehetsz jó egyetemre ha jó érettségid van és megfelelő pontszámod.

Ha a képességeid megvannak akkor oké hogy tanulj rendesen és becsületesen, de nem kell túlzásba esni vele főleg nem éjfélkor reggel 6 órai ébredéssel. A reggeli futás még oké mert valóban friss leszel tőle, én munka előtt szoktam, és tényleg jót tesz, mert én szellemi és fizikai munkát is végzek amihez kell ám pörögnöm rendesen, de ezt így hosszú elmagyarázni.

A másik meg az hogy valóban ne hízz el, bár ez baromság hogy kövér és csúnya emberek nem lehetnek sikeresek, ez marhaság a köbön. De abban igazuk van hogy nem jó kövérnek lenni mert rengeteg hátránya van, én is kövér voltam, 20-21 évesen mit össze kínlódtam javarészt mozgással hogy ledobjak magamról 30 kiló felesleget. természetesen ezzel nagy dolgot értem el, de azt bánom hogy annak idején amikor 15 éves voltam tojtam bele az egészbe, mert akkor ledobhattam volna magamról fele ennyit mint most és csak karban kellett volna magam tartanom.

Én igaz nem vagyok olyan sikeresek, nekem sajnos fejben is vannak problémák, az idegennyelvet egyszerűen nem tudom megtanulni, pedig nem a szüleim erőltettek rá, hanem magamtól jártam tanárokhoz stb... De egyszerűen a nyelvtan része nem marad meg bennem, a szavak meg az egyszerű mondat alkotások jól mennek, de a ragozás, meg az igék ott már halálon vagyok, pedig angol, német nyelvet is megpróbáltam, de egyik rosszabb volt mint a másik. De ugyanakkor a szakmámban elég jó eredményeket értem el mint autószerelő, sőt ma már 28 évesen közös vállalkozásom van egy régi ismerősömmel, és igaz hogy javarészt ügyintézést végzek meg én adom le a rendeléseket, mert ugyanakkor nagyon előrelátó vagyok, és sokan megvannak velem elégedve.

Ugyanakkor mellette még a barátnőmnek is besegítek, aki egy kisboltot vezet innen 15-kmre lévő faluban ami körülményekhez képest nagyon jól megy. Ő hajnai fél 5 kor nyit, igaz vannak alkalmazottjai, de ő kezdi mindig a műszakot, délig csinálja, utána hazajön majd este 6 ra, zárásra visszamegy, és bent marad fél 8 ig kb. Reggel mindig én viszem el autóval és majdnem mindennap én segítek átvenni az árút, rendezi, meg a nyitásnál lévő átlag 15-20 embert is én szoktam kiszolgálni mert úgy gyorsabb. Utána meg irány a műhely. A barátnőm jó tanuló volt ugyan, elég jó iskolákba járt, építésmérnöknek tanult, e is diplomázott, de hiába a diploma meg minden, elhelyezkedni nem tudott vele, viszont letette a bolti eladói szakmát a barátnője javaslatára és felvette oda dolgozni, mivel a barátnője, szülni ment, és elköltöztek így ő kapta meg az egész üzletet, és lassan 3 éve, de még mindig jól megy a szekér, és jobban is mint eddig.

Igaz mi keményen dolgozunk, azt bánjuk hogy akkoriban iskolás időnkben amikor rengeteg szabadidőnk volt nem akkor tanultunk volna és most fiatal felnőttkorban jobb lenne a helyzetünk leginkább időben és jóval előrébb lennénk. Szüleimnél élünk mindketten, van már egy házunk részben örökség és a spórolt pénzünkből megvettük a másik felét ami a tesómé lett volna, így egyeztünk meg, mert azért őt sem akartam kisemmizni ebből, mivel nekünk jobban kellett a ház, a házra ráfér a felújítás, a nagyobb munkákat már megcsináltuk, én is sokat dolgoztam rajta, szinte rengeteget, mert apám sok mindenre megtanított, persze a telet még nem igazán húzzuk ki ott, de jövő nyáron legkésőbb már lakhatóvá akarjuk tenni mert már gyereket is szeretnénk.

De hidd el nekem, lehet hogy sokallod ezt a hajtást a szüleid részéről, egyet értek veled ez azért durva, de igazuk van hogy most dolgozz meg azért hogy legyen belőled valaki, bár hiába leszel diplomás, nem biztos hogy attól még találsz számodra megfelelő állást. De viszont a nyelvtanulást erőltesd elsősorban mert ha külföldre mész akkor már jobb életed lehet, sokkal. A nyelvet tanuld ezerrel, szerintem az legyen az első. De azért arra beszéld rá a szüleid hogy szeretnél kikapcsolódni is azért.

És egyébként állj ki magadért ha sokallod a dolgot, mondd ki a véleményed, légy szókimondó, mert ha csak hagyod magad hiába leszel jó mindenből az életbe így szívatni fognak ezerrel. Állj a sarkadra, hidd el a szüleid lehet akkor ordibálni, meg kiabálni fognak veled, de erősnek fognak látni hogy van szabad akaratod, az igaz hogy 18 éves korodig mindent a szüleid mondanak, de ha kiállsz magadért akkor a szüleid abból a szempontból nyugodtak lesznek hogy nem fognak téged agyonszívatni az életbe!