Tényleg kifizetődő lesz hogy a szüleim nem olyan lazák mint a haveroméknál? Pedig szerintem sokkal jobb fejek! Szerintem ilyen nincs!
Az Ő szüleik engedik a dohányzást, az ivást, egyedül a drogok ellen vannak.
Mindent lazán kezelnek, bárhova elengednek, csak tudják, meg néha hívják fel, hogy hova mennek, ma nem alszanak otthon stb. Pénzt bármikor adnak, kért egy laptopot a haverom, és megkapta 200 ezerért...
Ellenben soha nem küldték el dolgozni, az anyja beágyazik helyette, kitakarítja a szobáját, sose küldik el a postára, kocsit is kapott sajátot.
Otthon sose kellett semmit csinálni, se mosogatni, se füvet nyírni, se takarítani!
Otthon simán elmondta, ha bukásra állt, vagy bármi történt, olyan történeteket is, amiket a haveroknak szokás elmondani nem a szülőknek!
Az én szüleim sose engednék a dohányzást, ivást se díjazzák, nekem meg kellett dolgoznom azért amit kaptam, magamnak kellett takarítanom, besegítenem a mosogatásaban, rendrakásban,
Nem mindenhova engednek el, vagy feltételekkel.
Kicsit nagyon irigylem!
De azt mondták, belőle valószínűleg egy senki lesz ha 19 évesen az anyja ágyazik be helyette, és sose dolgozott!
És kifizetődő lesz számomra, hogy nekem voltak kötelességeim, és nem kisgyerekként kezeltek felnőttként!
Igaz ez? Én nem így látom!
Szerintem neki jó és könnyű élete van, megértő szülőkkel, és később is meglesz mindene(ház,/lakás/munkahely) nekem meg akkor is güriznem kell majd érte!
Engem szintén így neveltek, és nagyon hálás vagyok érte.
A felnőtt élet abból áll, hogy kötelességeid vannak, elvárásoknak kell megfelelned, csak akkor kapsz valamit, ha teszel is érte. Egy független embernek nem pottyan az ölébe semmi, mindenért meg kell dolgoznia.
Az ő esetében két lehetőség van: vagy kikerül a nagybetűsbe és egy életképtelen senki lesz, aki nem bír megállni a lábán, vagy pedig a szülei nyakán marad, ameddig azok bírják szuflával. A gyomrom forog az ilyenektől.
A könnyű élet nem biztos, hogy jó. A te életedben vannak kötelezettségek, mint pl. a házimunka. Ez szerintem alap. Te is a családhoz tartozol, a szüleidnek nem az a feladatuk, hogy kiszolgáljanak. Ha ehhez most hozzászoksz, sosem fog problémát okozni a feladataid ellátása.
Az alkohol, a cigi alapból elkerülhető. Nem azt mondom, hogy egy-két pohár borral probléma van, de tudni kell a határt, ami a fiatalok esetében nem mindig mondható el.
A pénz egy olyan dolog, amit nem te keresel, ezért nem is követelhetsz százezreket. Viszont ha kapsz, csak meg kell dolgoznod érte, az külön pozitívum. Teljesen korrekt hozzáállás.
Persze vannak túlkapások a szigor tekintetében is. De tedd fel magadnak a kérdéseket: Szeretnek? Megbíznak bennem? Elmondhatom nekik a problémáimat? Meghallgatnak? Jót akarnak nekem? Ha igen, akkor egy szavad nem lehet a szüleidre.
Az én szüleim is ilyenek voltak. Én 20 éves voltam, mikor megköszöntem nekik. Mondjuk utólag mondták, hogy az alkalmankénti ivásért csak azért csesztek le, mert szülőként ez volt a dolguk, a cigiért szintén. Viszont tényleg hálás vagyok nekik, mert bár anno utáltam őket, amiért az egész baráti körömben ők voltak a legszigorúbbak, ha megnézem, abból a társaságból egyedül én vittem valamire. Most 25-30 között vagyunk mindannyian, 1 kivételtől eltekintve mindegyik otthon lakik, vagy nem dolgozik, vagy alkalmi munkákat semmi pénzért, és még mindig azon jár az eszük, hogy hol igyák el a pénzt, meg kitől vegyenek füvet. Egy lány él normálisan a párjával, a szülőktől külön, dolgozik normális pénzért, normális helyen, meg én a férjemmel. Pedig voltunk tizenvalahányan a csapatban... Szóval igen, nagyon megéri, még ha most rossz is, jó eséllyel te is megköszönöd majd, hogy nem egy lecsúszott, kiégett alkesz/drogos lett belőled.
N26
Két külön dologról van szó.
Dohányzás, ivás: tiltsák vagy ne tiltsák? Nyilván (legalábbis remélem) egyik szülőnek sem kifejezett célja,h a gyereke dohányozzon, igyon. Az egyik megközelítés,h eleve tiltjuk, elmondjuk a gyereknek rossz, egészségtelen, drága... stb. A másik,h engedjük, majd rájön a negatív hatásokra magától. Mindkét módszer lehet sikeres. A lényeg sztem,h a szülő hiteles legyen a gyerek szemében. Ha a gyerek egyáltalán nem tud felnézni a szüleire, azok a fejük tetejére is állhatnak, sehogy nem fognak célt érni. Persze függ a gyerek személyiségétől is,h melyik módszer célravezetőbb.
A másik, h őt otthon kiszolgálják: itt nincs alternatíva, ez mindenképpen rossz. Amikor te már éled a saját életedet, ő még mindig otthon fog "cicizni". Egyrészt mert életképtelen lesz (ő lesz, aki még azt sem tudja,h hogyan kell pénzt utalni, előnyös szerződést kötni...stb), másrészt a mártír anyukájától hallgatja majd,h "Mindent megtettem neked, most meg el akarsz költözni?! Hogy lehetsz ilyen hálátlan?!"
Inkább ne irigykedj! Ettől csak kevesebbnek fogod magad mellette érezni. Inkább állítsd be jónak a te családod értékrendjét. Amikor elmeséli,h otthon simán elmondta,h bukásra áll, én biztos visszakérdeztem volna: "Komolyan? És mit szóltak? Semmit? De gáz. Nem érdekli őket,h mi lesz veled?"
Én mindig ilyenekkel szereltem le azokat, akik megpróbálták beállítani a "laza" szüleiket különbnek az én következetes szüleimnél.
Tudod miért van igaza a szüleidnek? Nem? Akkor vesd össze azt a helyzetet, hogy te maradsz hirtelen segítség és minden támogatás nélkül - és a barátod. Na, ki "nyerne"?
Hidd el, sokkal jobban jársz ezzel. Persze, most tizenévesen tök menő, hogy a szülők mindent megengednek, meg úgy táncolnak, ahogy a gyerek fütyül, de később ez nagyon nagyon ciki!
Szerinted mit mondana pl. a barátnőd, ha azt látná, hogy reggel anyukád ágyaz be helyetted? Vagy hogy ő takarítja ki a szobádat? Ha az én csajomnak ilyet kellett volna látnia, a szemem sült volna ki, komolyan mondom.
És vajon melyik hangzik normálisabban? Az, hogy van egy laptopom, amiért nyáron megkerestem a pénzt - vagy az, hogy csettintettem, hogy hé muter kell egy laptop és megkaptam? Nyugodj meg, azt a 200K-s laptopot olyan nyugodt szívvel fogja minden szrhoz odabszni, és pár hónap alatt tönkretenni. És a következőt is, és az azután következőt is. Aztán majd csodálkozik, ha a saját pénzén kell felnőtt korában gépet vennie, és nem fog az ölébe pottyanni egy.
Az ilyen emberek, mint a barátod, előbb utóbb teljesen magukra maradnak az életben, vagy így, vagy úgy. És akkor majd néznek maguk elé, hogy egy tányért nem tudnak odébb rakni a konyhában.
Ilyen idős korban az embernek már a felnőtt, egyedüli életre kell készülni, és nem továbbra is kinyalatni a sggét a szülőkkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!