Csak szerintem akarjak a szuleim hogy tul sokat tanuljak? 14L

Örülj neki, hogy foglalkoznak veled, tudom elég kellemetlen egész nap tanulni, de meglátod, 10 év múlva nagyon jó életed lesz.

Én is az ország legjobb gimijébe jártam?Első 5ben benne volt. De nem ez határozza meg a dolgokat.Ha tovább akar menni az ember egyetemre, úgyis az érettségi,a tanulmányi eredménye és a nyelvvizsgáinak száma fog számítani.

ha ez tényleg így van akkor nagyon sajnállak :-( nem értem az ilyen szülőket akik ennyire túlhajszolják a gyermeküket...nekem is van egy hasonló szülőkkel megáldott osztálytársam aki menő úszó,színész,szinkron színész és majdnem kitűnő tanuló egy nehéz gimnáziumban...néha ha négyest kap sír...minden létező versmondó versenyt megnyer...minden iskolai rendezvényen szólót énekel,verseket mond vagy felkonferál...olyan szinten maximalista magával szemben,hogy sírva fakadt amiatt mert félt hogy második lesz egy versmondó versenyen...meg elírták a nevét az évkönyvben és sírt,mert hogy az ő nevét alig ismerik a tanárok,meg a diákok is az iskolában és hogy nem eléggé népszerű...és amikor volt kb 1 vagy 2 négyese év végén a szülei azt mondták neki hogy talán túl erős neki ez a suli és váltani kéne...nem tudom most pontosan de a top 5 tanulóban benne van a 30 fős osztályunkban,erre dicséret helyett ilyet kap...mindjárt 18 éves és este nem engedik haza bkvval meg egy napig kell könyörögnie hogy elmehessen egy buliba...meg szegény nagyon érzékeny,könnyű megbántani...nem támogatom az ilyen nevelést...

Ebben csak annyi a baj, hogy az ilyen emberek, mint Te lehet hogy 10 év múlva is fejből rávágják mikor halt meg Napoleon és mennyi 358-nak a négyzetgyöke, de a napi 8 órás -gondolom- irodai munka után hova és kivel menjen el kikapcsolódni.

Olyan soha nincs, hogy túl sokat tanulni.Ezt jegyezd meg, és egyszer még hálás leszel érte!

Ha boldogulsz a tanulással miért ne! Ne jöjjön el az az idő, amikor magadnak kell finanszírozni a tanulást. Ez rengeteg pénzbe kerül a szüleidnek, értékeld ezt. Én sem akartam tanulni mikor a szüleim támogattak volna. Most meg itt állok, mint szamár a hegyen, és fizethetek mindent, ha tanulni akarok. És tanulok, bár későn kaptam észbe. Szóval meglatod, később hálás leszel nekik. És ha nem küzdesz, nem lesz eredménye, semmit nem adnak ingyen. Ez az élet minden területére igaz, nem csak a tanulásra.

Mondd meg nekik, hogy fáradt vagy, és egy fejlődő szervezetnek fokozottan sok alvásra van szüksége. Kidőlsz! Túlfeszülsz! Nem leszel egészséges "és szép", ha nem pihened ki magad! Idegfeszültségben élni nem jó, valamilyen betegségben üthet vissza (pl. gyomorbántalmak). Mondd meg, hogy értékeled, hogy csak jót akarnak Neked, és mindent megteszel, ami Tőled telik, de ez sok, kikészít. Nem a gimnázium a leglényegesebb, én nagyon jó gimibe jártam, szín ötösre érettségiztem, mégis a rossz pályaválasztással szúrtam el kb. 5 évet az életemből. Most 30 felé közeledve tanulhatok, hogy azt csináljam, ami valóban én vagyok, ami leköt, amit szeretek, ami nekem jó. Engem nem nyomattak így a szüleim, egyszerűen csak nem engedtek abba a szakközépsuliba, ahova menni akartam, hogy az legyek, amire vágytam.