Az anyám nem viseli el az igazságot, és mártírkodik, hogy mi tesszük tönkre az idegeit, és bele fog halni. Mit lehet tenni?

Anyukád sajnos beteg. Ha nem akarod, hogy téged is tönkretegyen, akkor lépj le tőle minél hamarabb. Addig meg nézz át rajta, mintha ott sem lenne. Az ilyen ember megmérgezi a körülötte lévőket is.

A mi anyánk is ilyen volt. Nagy boldogság volt utána közölni vele, hogy "Igen, tönkretesszük az életedet? Hát akkor szia, kedves anyu, mi mentünk, te meg élj boldogan, egyedül, vagy a pasiddal, vagy ahogy akarsz. Mi a világért sem szeretnénk tönkretenni téged". Érdekes módon, azóta sem valami boldog egyedül, pedig most senki nincs, akire ráfoghatná, hogy tönkreteszi őt...

Mi pedig boldogan és nyugalomban nőttünk fel apunál.

nagymamám is ilyen volt, mindig látványosan szenvedett, közbe jajjistenem, meghalok mindjárt stb. szövegek

persze ha felajánlottuk a segítséget akkor nem kell, hát simán megoldja, persze utólag mi voltunk a köcsögök akik semmit se segítenek

el kell teljesen szeparálni magad tőle, tudomást sem szabad venni róla

te sose leszel ilyen, az már biztos

Nem leszel ilyen, mert az ilyen személyiségjegyek már fiatal korban keletkeznek.

szerintem az ilyen személyiség egyáltalán nem érzi, hogy valami gáz van.

te viszont érzed! tehát te nem leszel ilyen.

egyébként én is ilyen anya mellett nőttem föl, és itt a gyakorin hallottam először hasonló sztorikat. azt hittem, izolált eset a mienk. de valahogy úgy tűnik, gyakoribb, mint sejtettem, mert viszonylag sokszor láttam itt ilyen kérdést.

az már biztos, hogy tenni nem tehetsz semmit, változásra nincs esély.

én romlást sem tapasztaltam egyébként, ugyanolyan pokol mellette most is (akár pár napig vagy óráig), mint 20 éve volt.

nem unja meg, mert akkor (az én családomban) pl. öngyilkossággal fenyegetőzik az ilyen ember. ha nem figyelnek rá, akkor pl. elmegy otthonról, becsapva az ajtót, a telefont sem veszi föl, hogy mindenkit kétségbe ejtsen, és figyeljenek rá.

ha nem megy senki utána, akkor dúlva-fúlva valamikor hazajön, bevágja az ajtót, és két napig duzzog, csapkod. utána valahogy megbékél, van fél-egy nap szünet, és kezdődik az egész elölről.

ezt SOHA nem fogja megunni, mert abból nyeri az energiáját, ha mások körülötte rosszul érzik magukat.

Az én anyukám is ilyen. Soha életében nem dolgozott sok időt "igazi" munkahelyen, csak mielőtt meg nem születtünk a nővéremmel. Jelenlege egyéni vállalkozó, egy kis élemiszerboltja van. Abból áll egy napja, hogy reggel nyolckor kinyit, majd délután egykor hazajön. Délelőtt a mamám megfőz ránk, mert anyu nem is tud és nem is akar főzni, majd egytől tízig a boltban csücsül. Anyu miután hazajött, elindít egy egy mosást, majd lefekszik tévézni vagy gépezni. A háztartásban nem segít semmit. Évek óta nem fogott söprűt vagy felmosót a kezébe, port sem töröl, ahogy maga után sem pakol el. Szóval tényleg semmit nem hajlandó segíteni, pedig nem csak mi csinálunk koszt egyedül a nővéremmel.(apukám csak hétvégente van itthon, külföldön dolgozik) Néha, de kb. évente háromszor magától is takarít, de ez hatalmas csodának számít. :-D

Márciusban volt egy szívinfarktusa, szedi a gyógyszereket, de folyton idegbeteg. Mindenkivel veszekszik, nagyon alpári módon beszél az emberekkel. Mindenkitől elvárja a segítséget(és meg is kapja), de ha véletlenül nemet mondunk mi vagyunk a bunkó gec*k, mert nem segítünk, szemetek vagyunk, rosszul van tőlünk... meg még sorolhatnám. Nővéremet is rendszeresen kurv*nak titulálja, pedig amit tud, segít neki. Főiskolás, fél év gyakorlata van még a suliból, dolgozik mellette. Mindig a pénzen van a hangsúly. A mamám, amit tud, odaad neki(nyugdíj, albérlők) ahogy apu is,nővérem is segít neki. Rengeteg hitelt felhalmozott az évek alatt, a saját hülyeségéből. Sorba csinálja magának a dolgokat.

Egyfolytában idegbeteg. Kiabál, csapkod, vagdos, ha nem úgy szólsz hozzá már egyből elkezdi, hogy hagyjuk már nyugton, nem igaz, hogy fél percig sem lehet nyugton hagyni. Nem lehet neki semmit mondani, mert már egyből hülye idióta vagy, ő mindig mindent jobban tud. Nagyon csúnyán viselkedik mindenkivel, nem normális, amit művel. Ha megemlítjk neki, hogy a háztartásban igazán segíthetne valamit, elkezd magyarázni, hogy csináljuk meg mi. Nem arról van szó, hogy nem csináljuk meg, főleg nyáron, amikor több időnk van. Megcsináljuk, mindig. De arra nem képes, hogy maga után elmosogassa legalább a tányérját, amiből eszik.

A veszekedések során mindig megkapjuk, hogy mekkora hülye férgek vagyunk, minden nehezünkre esik, gusztustalan, amit művelünk. Gerinctelenek, idióták, aljas tetű kurv*k vagyunk, csak azért, mert valami nem úgy alakul, ahogy ő elvárja. Senkihez sincs egy kedves szava, de ő elvárná, hogy nyaljanak neki. Undorító, ahogy viselkedik. Mindenkit tönkretesz idegileg azzal, hogy folyton csak veszekszik. Mindig van valami problémája. Már reggel morog, miután felkelt. Nem képes elmenni kiváltani magának a gyógyszereit, nem képes elmenni vásárolni, nem képes befizetni a csekkeket, zöldségeshez sem megy. Sehova. Mindig mást hajkurász, mert őt hagyjuk nyugton a hülyeségeinkkel. Lusta disznó. Szégyellem magam, hogy ilyeneket mondok rá, de nagyon felhúztam magam, amíg írtam. Nem magam miatt vagyok ideges, hogy ezt csinálja. hanem a többieket féltem. A mamám 65 éves, nem él örökké, mégis egész életében azért gürizett, hogy anyunak jobb legyen. Anyu pedig nem képes egy normális szót váltani vele, elhordja a sárga földig, mint valami sz*rkupacot, egy senkit. Ugyanígy nővéremmel és apukámmal is.

Tudom, hogy soha se fog megváltozni. De nagyon reménykedem abban, hogy egyszer rájön, hogy nem mindig lesz itt neki mindenki, hogy segítsen. De félek, hogy addig sok mindenki fog még miatta sírni..

17/L

a frontin nem segít a depresszión,csak szorongásoldó.

Depresszióra antidepresszánst ír fel a pszichiáter.

(pszichológus nem ír fel semmit mert az nem orvos,ne oda vidd)

Pár hónap alatt sokat javulhat az állapota,de azért csodákat ne várj,de elviselhetőbb lehet vele az élet.

"Már csak attól félek, hogy mi van ha egyszer én is olyan leszek, mint ő? Mert a lánya vagyok.."

Nem leszel ilyen! Már csak azért sem, mert gyerekként ezt sajnos végigcsinálod mellette, és ez a negatív példa egy életre előtted lesz.

Én sem lettem olyan, mint az anyám, pedig a lánya vagyok. Oké, hogy sokat nem is éltem vele, de ettől függetlenül, ha - ahogy te írod - genetika lenne, akkor most én is állandóan depiznék meg öngyilkossággal fenyegetőznék, és megkeseríteném a körülöttem lévők életét... De szerencsére erről se nálam, se a húgomnál szó sincsen. :)