Ti megértenétek, ha nem akarnánk összeköltözni a gyereketekkel? (értsd szülőként: a párom húgával)

A páromnak van egy húga aki most kezdi az egyetemet, abban a városban, ahol mi lakunk. Eleinte arra gondoltunk, hogy segítségképp a szülők irányába...összeköltöznénk a sógornőmmel, így nem lenne jelentős a kifizetni való bér, megbírnánk...és szép gesztus lenne részünkről...

Csakhogy rájöttünk, hogy eléggé kezelhetetlen és sok esetben hisztis, és nagyon gyakran hiszi azt, hogy a pénz az csak úgy van magától...Sokszor elmegy otthonról szó nélkül...elég nehezen jön ki anyósommal például.

Egyébként nagyon okos lány és ügyes jó tanuló, mostanában elég jól kijövünk, ha találkozunk, de ha összeköltöznénk félünk, hogy az lenne ami otthon...arról meg azt gondolom, hogy jobb távolról szeretni, mint közelről gyűlölni...

Múlt héten felvetették anyósomék is a lehetőségét az összeköltözésnek, de mi mondtuk, hogy inkább nem...amúgy is jövőben házasodunk, nem biztos, hogy nekünk kéne szemmel tartanunk s kezelnünk a kirohanásait?! Végül abban maradtunk, hogy átrágjuk még egyszer...

Mondtam, hogy ebédre bármikor jöhet és ha gondja van mindenben segítünk, de a magánéletünket inkább nem...

Szülőként megharagudnátok ezért a döntésért?

24-N