Miert gondolja azt sok szulo hogy egy gyerek ha 18 eves tartsa el magat?

Épp azért gondolják/juk, mert sok 18 éves úgy gondolja, hogy ő most már csinálhat, amit akar, de a szülője tartsa el. Persze természetesen tisztelet a kivételnek.

Amíg én tanultam, a szüleim pénzeltek. Mikor közöltem, hogy otthagyom az iskolát, akkor ők megvonták a támogatást, de nem is vártam volna el. Kerestem magamnak munkát. (Én nem tapasztaltam azt, hogy nehéz lenne munkát találni, csak túl magasak az igények) És én is így szándékozom hozzáállni a gyerekemhez. Amíg tanul, addig fizetem, ha bírom, de ha nem akar tanulni, akkor dolgozzon.

22 éves a fiam. 18 évesen a fejébe vette, hogy ő márpedig nem tanul tovább, hanem bulizik, szórakozik, éli a fiatalságát ahogy mondogatta: Nem leszek mindig 18 éves, most kell élnem.

Én erre bizony azt mondtam, hogy ha semmit nem kezd az életével csak bulizni akar, akkor menjen és keresse meg rá a pénzt. Én sem a fülem mögül huzigálom ki az ezreseket, sokszor 10-12 órázom, hogy legyen fedél a fejünk felett, ne éhezzünk, és ne járjunk szakadt ruhákban. Én megértem ha élni, és bulizni akar, de a saját pénzéből.

Szerencsére hamar megjött az esze. Ma 22 éves. Nagyon jól tanul, van terve a jövőjére nézve, tudja, hogy mit szeretne. Mivel tanul, és úgy mond a tudását leteszi az asztalra, így teljes mértékben támogatom. Nem várom el, hogy dolgozzon, hiszen rengeteget tanul.

Szóval ha a gyerek tesz a jövője érdekében akkor én mint szülő továbbra is támogatom amíg a saját lábára nem áll. De ha a gyerek nem képes a bulizások, drogozáson, és a lustaságon kívül semmit sem csinálni, akkor nincs az a szülő aki ezt még támogatná is.

Azért egy valamit ne felejtsünk el. A szülők legtöbbje már 16 évesen főállásban dolgozott. Vagy a szakmunkás vizsga után 17 évesen vagy érettségi után 18 évesen. Sokan egyetemet végig dolgozták. Így a legtöbb szülő nem igazán érti, hogy az ő gyereke 19-20 évesen miért nem dolgozott 1 napot sem. Nemcsak az a gond, hogy a szülők nyaggatják a felnőtt gyerekeiket, hogy dolgozzanak már, hanem az is gond, hogy az igények magasak lettek, az árak drágábbak lettek, és akárhogy is nézzük, nagyon nem mindegy, hogy sok helyen 1 fizetésből 2 felnőtt vagy 3 felnőtt eszik.

Én magam is tapasztalom, hogy felnőttként sokkal többet eszem, kicsivel több lett az igényem, és a szüleim bár nem panaszkodnak, de megérzik ők is. Nekem szerencsém van, mert nem zaklattak soha, hogy ideje dolgozni, igaz én most is dolgozom suli mellett. Sokszor meglep, hogy írjátok nem nagyon van munka, mert én egyből találtam. Igaz, nem álmaim munkája (gyári meló, de nem szakadok meg)de legalább van egy kis pénzem.

19/N

26 éves vagyok, 16 éves koromban már dolgoztam suli mellett hogy megvehessem az első tévém, az első márkás nadrágom, cipőm, felsőm, és az én pénzemből vegyem meg a cigit és ne tőlük kuncsorogjak.

Én utálok a mai napig bárkitől is pénzt kérni.

Sőt, én 16 évesen például egyedül fizettem be a vízszámlát a saját pénzemből, evvel levenni egy kis terhet a szüleim válláról, engem mindig így tanítottak hogy valamit valamiért.

Ma már nem cigizek, inkább költöm ételre és a gyerekeimre.

Mai napig számíthatok édesapám támogatására és ő is az enyémre, ha nem is anyagilag, de minden téren.

A lényeg hogy lássák a tenni akarást a szülők, és ne azt hogy a semmiért akarják a mindent.

Különben az egyik oldal nyáron tele volt rengeteg diákmunka lehetőséggel, ne mondja senki hogy nincs lehetőség, inkább azt kellene mondani hogy nem felel meg az igényeinek.

A párom 24 éves és még mindig segítik a szülei, olyan egyetemre jár, ami mellett nem tudja megengedni magának h dolgozzon. De emellett nagyon jó viszonyuk van, tiszteli és becsüli a szüleit, bármikor számíthatnak ránk, és idős korukban is itt leszünk nekik, ez biztos...

Ennek ellenére van az a 18 éves, akinek megmondanám, hogy húzzon el dolgozni, mert olyan nagyképű és olyan ívben tojik a szülei fejére...

Az érem kétoldalú.