Miért nézik le a szülők a tiniket?
Már elég sok kérdést kiírtam ebben a témában, főleg a nehéz kapcsolatteremtés miatt anyámmal. Általában sok választ kapok a kérdéseimre, de néha a kérdésemben elejtett apróságokon akadnak fenn. Szerintem szülők főleg. Például ha leírom hogy anyám azt akarja hogy tökéletes legyek és mindenből ötös, jön a fejmosás, hogy bizony én vagyok a hülye, hogy nem tanulok rendesen. Ez még nem is lenne probléma, ha a kérdés ezzel lenne kapcsolatos, de nem az.
Vagyis:
Szerintetek a szülők miért gondolják azt, hogy a gyereknek csak tanulnia kell, segíteni a házimunkában, és követni minden szabályukat? Akkor is ha mondjuk nem a gyerekben van a hiba? Én aláírom, valóban, tanulni kell, és segíteni is a szüleinknek, de ha mondjuk nem tanul olyan jól egy tini (mert egyszerűen van amihez nincs elég képessége),akkor azt azonnal meg kell kövezni, és az önbecsülését a föld alá tiporni, hiszen "a szüleinek van igaza"? Szülők ti ehhez mit szóltok? Ti néha elismeritek ha hibáztok vagy tudtok bocsánatot kérni a gyerekeitektől ha ti hibáztok? Mert nem csak a gyerek hibázik ám! Ráadásul ha problémásabb pl: bulizik, vagy eljár otthonról akkor az nem azért van mert másokkal jobb a kapcsolata mint a saját családjával?
Valamit viszont így sem értek: Ha egy kérdezőről látszik hogy tinédzser és nem felnőtt, akkor miért rohanják le azonnal a felnőttek, hogy "mégis hogy képzeli? Hogy írhat ilyet a saját anyjáról?". Ezekből a válaszokból pedig általában nem lesz semmi eredmény, hiszen az adott gyerek még ellenszenvesebb lesz egy adott problémával szemben.
Szóval kedves szülők:
Miért néztek le egy nálatok korban fiatalabb embert?
7. hozzászólásra a válasz!
Azért nem elégedett, mert önmagával sem elégedett és maximalista, és valószínű, hogy ilyen nevelést kapott a szüleitől.
En szeretem a kamsz fiam pedig hulye es lusta.
Majd rajon magatol ha rabszolgamunkat talal csak.
Addig is o hiszi en vagyok a hulye
En nem nezem le a tiniket igy 38 evesen, csak tudom hogy milyen az amikor az ember fiatal, rettento magabiztos es teljesen meg van gyozodve rola hogy mindig mindenben neki van igaza, aztan meg az elet kesobb elegge csunyan bebizonyitja hogy megsem igy van. Ezt mindenki ateli, es ezen tapasztalatok valamint a sajat szemelyisege alapjan alakitja ki a tinikhez valo hozzaallasat.
Sok ember a fel vesejet odaadna ha ujrakezdhetne 14 evesen, hogy ne baxa el az eletet orokre azalatt a nehany ev alatt, de sajna erre nincs lehetoseg, mindenkinek egy dobasa van.
Ezt tudjak a szulok, es amikor szembekerulnek a tinik makacs onfejusegevel, akkor felotlik bennuk a sajat kudarcaik es elbaxasaik hosszu sora, es a vermersekletuk meg az intelligenciaszintjuk szerint reagalnak.
Hogy a tobbihez is mondjak valamit: en elismerem ha hibazok es nem szegyellek bocsanatot kerni akar egy kisgyerektol sem, ahogy meg is tettem az elmult 10 evben sokszor miota a lanyom megszuletett. Nem jatszom a tevedhetetlen felistent, es megprobalok hiteles maradni, valamint a gyereket is emberszamba veszem. Igaz a kamaszkor meg elottunk van, de ez az alapallas biztosan megmarad.
Probald meg anyad helyzetebe belegondolni magad. Talan menni fog. Es azt se felejtsd el, hogy minden hibaja es gyarlosaga ellenere o az EGYETLEN ember a vilagon, aki valojaban, teljes szivebol es feltetlenul szeret teged, barmit is csinalj, egeszen addig amig el nem rakjak a fold ala. Es ez egy baromi lenyeges dolog am, az ember hamar rajon, hogy baratsagok/szerelmek jonnek-mennek, de szulei csak azok maradnak mindig, akiket a szuleteskor kiosztottak neki. Minden cselekedetet alapjavban veve ez vezerli, az hogy szeret teged, jot akar neked es aggodik erted, meg ha ez szamodra nem is mindig nyilvanvalo. Lehet hogy hibazik, lehet hogy nem jol csinalja, de a szandekai tisztak. Ezt soha senki masrol nem fogod tudni biztosan.
Előrebocsátom, 26 éves nő vagyok, még (szerencsére) nem szülő, de emlékszem a tini évekre bőven. :)
"Szerintetek a szülők miért gondolják azt, hogy a gyereknek csak tanulnia kell, segíteni a házimunkában, és követni minden szabályukat?"
Egyrészt mert a gyerek fő dolga a tanulás - ugyanúgy, mint a felnőttnek a munka. Mellette a felnőttnek is dolga rendben tartania a háztartást, nem értem a tini miért nem segíthet be (főleg ha sokszor úgyis olyan felnőttnek képzelik magukat manapság :)).
Szabályokon alapszik az egész élet. Nem rossz ha ezt megtanulja fiatalon az ember. Persze vannak ésszerű határok, de tinikorban az ember kéretlenül is lázad minden ellen.
"Akkor is ha mondjuk nem a gyerekben van a hiba? Én aláírom, valóban, tanulni kell, és segíteni is a szüleinknek, de ha mondjuk nem tanul olyan jól egy tini (mert egyszerűen van amihez nincs elég képessége)"
Ehhez annyit, az élet nem habostorta. Ha a szülő ráhagyná (mint ahogy sokan ráhagyják) a gyerekre hogy "nem baj, nem értesz a matekhoz, nincs tehetséged a tanuláshoz, azért fantasztikus vagy így is!" - az a gyerek el fog vérezni a munkahelyén, rosszabb esetben még neki fog feljebb állni, hogy képtelen bonyolult dolgokat megoldani, hisz "nincs tehetsége hozzá"!
Pl. Egy bölcsész végzettségű ember is simán kell hogy később foglalkozzon matekkal, statisztikákkal. Ha én is elástam volna magamban a matekot örökre, tuti nem ilyen jó állásom lenne, mint most.
"Szülők ti ehhez mit szóltok? Ti néha elismeritek ha hibáztok vagy tudtok bocsánatot kérni a gyerekeitektől ha ti hibáztok? "
Ez valóban fontos, de amelyik szülő autoriter módon nevel, sose fogja betartani. Én, ha jogos lesz, biztos beismerem a gyerekemnek a hibáim. De tegyük hozzá, sokszor tiniszemmel más tekinthető hibának, mint felnőtt szemmel...
" Ő meg azt nem érti, most miért nem láthatja az unokáit.."
Bravo. Egy újabb szuperanyu, aki a gyerekein veri le, hogy nem volt jó kapcsolata az anyjával.
Szia! Nem vagyok szülő, de tini sem. Úgy gondolom, hogy itt elég sok variációt fel lehetne sorolni, hogy anyukád mit miért tesz.
1. Szeretné, ha sikeres ember lennél, tanult lennél, aki jó iskolába végzi aztán egy jó munkahelyen, vagy azért mert neki nem sikerült és nem akarja, hogy oda juss ahova ő, vagy pedig azért, mert ő is sikeres és szeretné, ha te is azzá válnál és büszke lenne rád.
2. Pont azért nézik le az anyukák a náluk fiatalabb embert (bár szerintem nem lenézés, hanem más korosztály és nem értenek titeket) ők régen segítettek anyunak apunak mertek volna nemet mondani kukoricán való térdelés a sarokba. Akkoriba más nevelési módszerek voltak, megpróbáltak a fiúkból férfit a lányokból pedig igazi nőt nevelni. Viszont ezt a generációt már más ingerek érik haladó technika más gondolkodás így egy szülőnek is nehezebb. Gondolj bele, amikor egyes lányokat azért csúfolnak, mert anyagi problémái miatt nem a legjobb divat szerint öltözik, ilyenkor a gyereke a média agymosása miatt a szülőt veszi elő, a szülő meg a belét is kidolgozta a gyerekért. Ezek csak példák, de egy ilyen világban már nincs meg az egyensúly, a tisztelet, mert nem ezt látják a mai fiatalok. Sajnos nagy százalékot már 12-14 évesen csak a lógás pasik és egyéb dolgok érdekelnek. Holott a tanulás tényleg fontos az érdekeidet szolgálják. De magadért tanulsz ezt anyukádnak meg kéne értenie, és nem érthetsz mindenhez!
Ülj le vele és ne hőzöngj, hanem értesd meg vele a gondjaidat nem mindenből vagy jó, de igyekszel. De először tedd fel a kérdést magadba, hogy mi szeretnél lenni mit akarsz elérni az életben. Mond el neki, hogy nem akarsz kémia egyetemi tanár lenni, mert nem érdekel és nincs is hozzá érzéked. Szóval vele kell megbeszélned. És nem az a fontos, hogy ki miből hányast kap, hanem, hogy tisztességes legyen és elsősorban ember.
Bocsi a hosszú válaszért.
21/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!