Normális, hogy ennyire érzékeny vagyok? Ma egész nap szomorú voltam emiatt.

57 éves vagyok, és nem érzem, hogy kevés lenne hátra.

Öregnek sem érzem magam,igaz, itt-ott fáj, de azért még nem kell temetni egy 57 évest. :)

16 évesen nagyon öregnek láttam én is egy magam korabelit.

Már nem így látom.

En megertelek!

17 éves vagyok, es az en apukám meghalt. O volt életem értelme, az az ember, akire mindig számíthattam, bármi tortent, O mellettem volt. En voltam a kedvence, tudom nem szep igy fogalmazni, de O neg en annyira hasonlitottunk es megis különboztunk egymástól.

Mar sok-sok éve, hogy meghalt.

Egyszer reggel elment dolgozni, es soha többe nem jott haza. Meg mindig nem dolgoztam fel, nem tudom elengedni, szinte minden nap könnyet hullatok erte. A hiánya felemészt, magányos vagyok, nem találom igazán a helyemet, bármit csinalok, attól felek, nem lenne büszke ram.

Pontosan 5 es fel éves voltam, amikor meghalt. Az ember azt hiszi, túl kicsi ahhoz, higy bármit is megértsen ebbol az egészből. Tévedés!!!!

Amikor anyukám hazajött es közölte velem es a 7eves nővéremmel, higy apa meghalt, osszetortem, tudtam mit jelent. Tudtam, higy az ember, aki a Világot jelenti nincsen többe. Nem fogunk este csikizoset játszani, nem osztozunk a kaján, nem uldogelhetek a pocakjan, nem hallom tobbet, hogy Szöcskének hív. Ezt mind tudtam 5es fel évesen. Szoval en megertelek. Bar biztosan csak ezert. Aki veszített mar el ilyen embert, az megérti