Szülők! Hány éves korban engednétek meg a lányotoknak hogy elveszítse a szüzességét?

Szerintem se engedély kérdése, de remélem én is olyan leszek majd a gyerekemmel mint velem a szüleim. Bíztak bennem, tudták hogy amikor 16 évesen egy barátnőmnél aludtam a barátom is ott aludt, mégis elengedtek. 16 voltam és azóta is vele járok (6 éve). Hétvégenként nálunk is aludhatott. Ha tiltották volna akkor is találunk alkalmat a szexre, nyilván.

Barátot engednék 14 évesen is, olyan szinten hogy értük megyek a mozihoz. Akkor még szó sincs együtt alvásról, azt szerintem gimnázium második felétől engedném hogyha normális a barátja/barátnője és komolynak tűnnek.

Mindkét szülőm pedagógus volt. Magamat későn érőnek mondanám így utólag, talán 14 évesen kezdett jobban érdekelni a téma a plátói rajongáson túl.

A szüleim is kissé a konzervatív nevelés felé hajlottak.

Mégis, én lepődtem meg a legjobban, amikor apám 13 éves koromban mondta, hogy ha esetleg úgy alakul és lesz barátom, nyugodtan vigyem haza és ott is alhat, ők ebben nem akarnak fegyőrt játszani.

Akkor még az első csók közelében sem jártam, így eléggé meglepett. Aztán többet nem is jött fel a téma.

15 voltam, mire úgy alakult, de inkább szemérmességből nem beszéltem meg otthon. Gondolom valamikor az évek során rájöttek, hogy már túl lehetek rajta. Az első hivatalos barátom 17 évesen volt, akkor is érdeklődően álltak hozzá, nem volt vájkálás a nemi életemben.

A lányom még csecsemő, így messze az aktualitás, de úgy szeretném nevelni, hogy korához képest minél önállóbb, mérlegelésre képes ember legyen. A szellemi képességeiről a kora miatt még nem tudok nyilatkozni, de remélem, hogy nem lesz kuka.

Ha pedig kellően önálló és tájékozott, én bízni fogok benne, hogy akármikor is lesz helyzetben, megbízhatóan tud döntést hozni.

Ebben az a felelősségem, hogy amikor bármilyen módon érdeklődik a téma iránt, akkor nem lesz elzárkózás, feszengés. Ha 4 évesen esetleg megkérdezi, hogy hogyan készülnek a kisbabák, akkor nem ha nem is anatómiai illusztrációkkal, de korának megfelelően korrektül elmesélem neki - vagy az apja, amelyikünk megnyeri épp a kérdést :)

Nálam egy félrecsúszott szülői túlféltés volt, de inkább vicces anekdota kategória: szüleimtől 80 km-re jártam gimnáziumba egy üdülővárosban. Egyszer ott nyaraltak, így esténként találkoztunk. 14-15 lehettem, este épp készültem egy barátunk szülinapi bulijára.Előtte meghívtak a szüleim vacsorázni egy étterembe.

Attól félve, hogy hátha épp életem első nagy berúgása előtt állok, kissé megtömtek kajával, mondván legyen ami felszívja az alkoholt. Annyira túlettem magam, hogy fél órával később, az üdvözlő koccintásnál megittam két korty pezsgőt, aztán elnézést kértem, felálltam és összerókáztam a WC-t.

A régi osztálytársak azóta emlegetik, hogy nem láttak még embert, aki képest volt kb negyed deci pezsgőtől sugárban rókázni :)