Utálom a szüleimet, mert ők szeretnek?

OK. Akkor félreértettelek kicsit. DE, amit most leírtál úgy butaság ahogy van. Belegondoltál, hogy fogsz az utcáról munkát találni? Sok hajléktalannak nem sikerült, majd pont neked fog. Kicsit gondolkozz már.

Ha elmész otthonról, olyan mintha kirúgnád a lábad magad alól... Nem hiszem el, hogy nincs lehetőséged a szüleiddel egy fedél alatt kezdeni valamit az életeddel. Ahhoz hogy valami suliba iratkozz vagy munkát találj, 18 évesen már nem kell szülői engedély tehát tényleg nem értem.

De azt csinálsz amit akarsz úgyis... de csak hogy tudd, ha ilyen baromságot csinálsz sosem lesz normális életed, és fiatalságod legbutább és legnagyobb hibáját fogod elkövetni.

Mást is kísérgettek a szülei. Pont ezért van kamasz kor, mert itt már jobban elengednek a szülők, beletörődnek, hogy nem tudnak neked mindig parancsolni. Nem nevelés kérdése. Belém 1. osztály óta azt nevelték, hogy tanuljak szépen, mondanom sem kell, hogy sosem tartoztam éltanulók közé. Megtiltották, hogy ellógjak suliból, mert ha megteszem akkor olyat kapok hogy... Meglógtam. De jó szülők még mindig, visszagondolva mindennek volt értelme amit csináltak. Egyszer mondták egy játékra ami akkor az életcélom volt, hogy nem kaphatom meg, nincs rá pénzünk. Szülinapomra azt kaptam, és megjegyeztem azt a gyönyörű szép pillanatot, még könnyeztem is kicsit fent a szobámba. Nem számít hány éve volt, mindig eszembe jut az a pillanat, így bármi nem tetszene visszagondolok rá.

Olyat ami nekem ciki sosem hagyok. Egyszerűen azt mondom nem. Engem megpofoztak párszor (nagyon ritkán), de örülök neki mert férfi lettem és nem kis homár.

Milyen terveket nem tudsz megvalósítani? 18 évesen szüleiddel élés = ingyen koszt/kvartéj illetve szállás.

Mi tervezel? 18 évesen nem mondják meg neked, hogy kisfiam bolti eladó leszel mert azt mondtam. Egyedül az eszméletlen hülyeségektől tarthatnak vissza: Rocksztár vagy drogdealer akarsz lenni.

Persze mikor itt depizel és haragszol a világra semmi nem érdekel. De 3 perc múlva rögtön megváltozna a véleményed (ezt te is tudod). Sokakat ismerek akiknek egy mai kis k*csög az apjuk, illetve p*csa az anyjuk, mégis szeretik őket.

Ha még hetekig esetleg hónapokig így gondolkodsz egy abnormális ember leszel, viszont ha pár nap múlva kicsit változtatsz a gondolkodásmódodon, betudható a személyiségzavarodnak.

Szerintem lépj be a katonaságra (ne a magyarba), esetleg az idegenlégióba vagy az ukrajnai háborúba. Lenne szállásod, kapnál zsoldot, az ott töltött idő alatt elgondolkodhatnál a terveiden, és szerintem mire visszatérnél rohannál a szüleidhez, hogy megöleld őket.