Nem engednek a szüleim elköltözni, és én sem vagyok képes megtenni, na most?

Kicsit megpróbálom összeszedetten leírni elejétől az egészet és ebből a lényeget kiemelni:

1943ban édesapám megszületett ám ugyan ekkor kapta a levelet a nagymamám, hogy nagyapám elveszett a háborúban a Don kanyarban. Nagyon szegény családban nevelkedett apukám, a mamám (állítólag) a testét árulta hogy enni legyen a fiának.. apám kiskorában a földeken kezdett dolgozni élelemért és valamicske pénzért, kiemelkedő tanulója volt az iskolának (Makó). Nehezen, de ellátta édesanyját és összeszedte a pénzt a középiskolához, ennek ára az volt hogy nagyapám régi ruháit hordta melyek majdhogynem leestek róla. Hogy ne húzzam annyira: apám több iskolát elvégzett kiváló eredménnyel, alig volt 4ese szinte csak 5ösök. Majd elállt katonának. Magas rangra küzdötte magát, lett egy felesége, de a lánynak több volt a pénze mint az esze és apu ezt nem szerette, így rengeteg eszmei vita után barátsággal végződő válás lett a vége. Csak nevelt lányuk kötötte őket össze, aki mint írtam doktorátussal rendelkező okos lány (bár nem a legszebb nő a világon. Bocsi, de utálom tesóm a tökéletessége miatt, meg mert okoskodó liba) 1980ban elvette anyámat aki nagyon szép, társaság szerető, kedves nő volt. 1994ben megszülettem én anyám bánatára apám örömére. Anyám igyekezett a munkával tölteni idejét hogy ne velem kelljen törődnie, emellett apám mivel, rengeteg munka volt a vállán, próbálta összehangolni az apaságot a beosztásával, így gyakran vitt be magával az irodába. Mivel egyre több volt a szüleim között a vita apám eljárt otthonról, a barátaival a kocsmákba, és, hogy néha szabad levegőn is legyek elvitt magával. Az ajtó elé letette a babakocsit és 1-2 fröccs legurítása közben figyelt rám. Kisiskolás koromban (ami nem elit iskola, hanem rendes általános) nagyon jó eredményekkel vittem az éveket, de eljött a pont, a felsősök sulidiszkókba járhattak. Elengedtek egy alkalommal aminek örültem. Akkori barátnőmmel mentünk táncoltunk jól éreztük magunkat de az osztálytársaim lefikáztak mert nem a seggem ráztam és 6.os túlsúlyos barátnőmmel lógtam. Sírva mentem haza és apám elmondta: pontosan az ilyenek miatt nem akartam, hogy kapcsolatba kerülj bárkivel is. Bejárt az iskolába beszélt az igazgatóval, ofővel akárhányszor rossz szót szóltak rám. Persze ez akkor hergelte az osztálytársaimat, leöntöttek vízzel, eltépték a füzeteimet, ha dolgozat volt beállítottak puskázónak így a jegyeim kezdtek leromlani. 6.-7ben már cukkoltak: mert mi lesz bejön az ezredes apucid?? Ezekről a szüleim nem tudtak semmit sem, nem akartam több bajt. Anyám mind e közben minden 3asért 4esért megbüntetett. 5ösöket követelt. A túlsúlyos barátnőm (Niki) mondta, hogy menjek koleszba. a Tesója a balatonon tanul, és élvezi. Feldobtam az ötletet és a szüleim belementek. Az első év persze félelemmel telt, de megismertem új arcokat akik tudták milyen volt az életem, így nem várták tőlem hogy azonnal a sulibuli partyarca legyek. Ha telefonon lecsesztek a szüleim ők vigasztaltak. Kijártam az új legjobb barátnőmmel a helyi kocsmába, borozgattunk cigizgettünk, persze berúgni nem rúgtam be. aztán megismertem egy srácot, kiderült ő volt a gyerekkori szerelmem a suliban. Összeismerkedtünk és mesélte idővel, ismerik a szüleimet, az apja is dolgozott apámnak. Innentől megértette a gondjaim bár néha túlzásnak érezte. Aztán mikor beakartam mutatni elkésett, mert a szülei dolgoztak és utána hazamentek rendbe szedni magukat (fürdés, új ruha stb). Apámnál már akkor leírták magukat de anyám mellénk állt. később fordult a kocka. Aztán mikor apukám megpróbált versekből, novellákból idézni (remélvén okos a srác) rájött, hogy párom nem művelt, csak azt tudja ami szükséges az élet alapjának alapjához. Mivel, jobb esetben villanyszerelő nem Kölcsey verssel szerel ezért ilyeneket nem tud. A szüleivel együtt, egyszerű emberek, az édesanyja diplomás de nem látszik rajta, hisz diploma ide vagy oda, szalag mellett gürizik hogy megélhessenek. Párom apja egy egyszerű autószerelői szakmunkás végzettséggel Győrben munkagépeken dolgozik, ami tőlünk 100Km naponta. Így a fizu fele az üzemanyag. Párom pedig karbantartó az egyik cégnél, most levették 2műszakra a karbantartókat így most 95ezer a fizetése. Ebből próbálják a deviza hitelt a 2 autó (most már lassan csak 1) fenntartását, a kutyát és a cicát ellátni (ők akkor kerültek oda mikor még bőven belefért a keretbe) finanszírozni. De náluk megint más, 2 hónapra elszöktem hozzájuk, ha leejtettem egy bögrét nem üvöltöttek velem, ha véletlen szürcsöltem nem szóltak rám, megtanultam, hogy teregetéskor jól ki kell rázni a ruhát, mert akkor nem kell annyira vasalni. Megtanultam kazánt begyújtani. Levest főztem, igaz zacsis műleves volt, de volt benne répa, zöldség, zeller, ízesítő fűszerezés, és azt mondják meg sem lehetett mondani, hogy zacskós leves az alapja. Visszaköltöztem mert véletlen becsúszott aminek nem kellett volna, és csak 2 hónap múlva vettük észre (nem vagyok vékony eléggé vaskos derekam van és a menzeszem is megjött). Azért, hogy ne rájuk zúdítsam az abortusz összegét, visszaköltöztem. Anyám látta rajtam, hogy már nem vagyok olyan előkelő mint annak előtte, a spagettit feltekerem a villára és hamm. Bemerem koszolni a kezemet ha a biciklim javítom, konyítok az autókhoz, barkácsolni is szeretek. Ez nem tetszett neki, és váltig mondja, hogy lehúztak magukhoz. Mivel, tudja hogy ott spórolni kellett, ezért azzal csesztet hogy: NEM KAPSZ! MI IS SPÓROLUNK! Apám igyekszik fékezni anyámat, a modorát, azt, hogy állandóan minket cseszeget, de beletörődött. És ha megtudná, hogy páromhoz akarnék költözni anyám elől, meg az ő "a legjobbnak kell lenned" hülyeségeitől, torka szakadtából ordít velem. Nem viselné el, hogy még lejjebb süllyedjek. Megmondtam, hogy nem akarok se katona, se orvos lenni. Jó nekem a szalag mellett 3 műszak, nehéz de legalább dolgozok. Hallani sem akar róla. De emellett szeretem az apámat, és nem vagyok rá képes, hogy megmondjam: elegem van! De ha párom könyörög, hogy költözzek hozzá, akkor is elszomorodom.