Hogyan vegyem rá a férjemet, hogy adjon egy esélyt a lányunk barátjának?

12-es, Azta, messzemenő következtetés O.o. :D Ugyan már!

Kérdező, nekem apukám azt sem akarja, hogy fiúkról beszéljek...16 vagyok, lassan 17. Neked kéne vele beszélni róla, mert a lányodra tuti nem hallgat, a srácra pláne nem.

Nekem is 5 évvel volt idősebb az első komoly barátom, amikor 18 voltam. Én nem mertem otthon bemutatni csak akkor mikor véletlen megláttak minket a ház előtt (panel). Ez elsősorban azért volt, mert előtte volt 1 barátom, akivel 15 majdnem 16 évesen kezdtem járni, szintén 5 évvel volt öregebb (nekem ez a mániám lehetett, csak 2 velem egykorú volt a 6ból) és természetesen már az első héten kiderült, mert előtte sose mentem el otthonról így nagybeszélgetésre hívta apa. 3 hónapig jártunk aztán a srác hirtelen bejelentette hogy hát mégse szeret. Onnantól nem mertem senkit bemutatni. 1 srácról nem is tudtak, a 3. volt az első komoly, vele is volt egy nagy beszélgetés, de szerencsére csak a 3. hónap után így már sikerült felkészítenem arra mi várhat rá és nem ijedt be. 5 évig jártunk is, de aztán elég sokat változtam és ő is és már nem passzoltunk. Aztán volt két futó kapcsolat, amiről felnőttként már nem számoltam be, a vőlegényem pedig már az első héten bemutattam önként itthon, mert tudtam, hogy ő a tökéletes. :)

Az első komoly kapcsolatomra mikor csak msn-en látták a képét megkérdezték ki az (mikor összejöttünk már 2 éve ismertük egymást) apu reakciója rá az volt, hogy perverz informatikus.. :D Mikor viszont látta, hogy jól megvagyunk már nem volt semmilyen kifogása ellene. Egyetlen kikötése volt, a tanulás az első és ne essek véletlen teherbe. Utóbbit nehezebben is fogadták el, hogy már felnőttem annyira, hogy nem csak érdekel de művelem is a szexet. Szóval inkább azt kellene a férjedben tudatosítani, hogy felnőtt a lányotok, ha jól neveltétek nem lesz gond. Egyébként is ha önerőből ért el ilyen sokat a srác (még ha szerencse is kellett hozzá) akkor annyira rossz ember nem lehet.

Hát jól van. Ha nem akarja elfogadni, akkor győzködheted akárhogy, főleg ha a fejébe vette, hogy "már csak azért se".

Viszont azt közölhetnéd vele, hogy ezzel csak megrontja a kapcsolatát a lányával, de ha neki ez kell, hát tessék, nyugodtan. Azt meg semmiképp sem az ő feladata eldönteni, hogy ki "való" a lányához, és ki nem. Nem egy tizenhárom éves tiniről beszélünk, akinek még mindenképp kell a szülői kontroll, hanem egy tizennyolc évesről, aki már szinte nő, a felnőttség küszöbén áll.

Én értem, hogy szereti, és a legjobbat akarja neki, de hagynia kéne, hogy a lánya döntsön az efféle ügyekben, mert mégiscsak őt érinti igazán.

Kedves Karmazsin!

A kérdező az alábbit írta: "Nem a szülei a gazdagok, nekik van egy informatikai cégük a bátyjával. Az induláskor nyertek valami nagy megbízást, az pedig hozta magával a többit. Szerencséjük volt és sokat is dolgoznak persze.

"

Értelmezd az elejét. NEM a szülei gazdagok. Megvan? Nem a szülők. Na ezért nem estem véletlen teherbe, mert el tudtam olvasni a tájékoztatókat és helyesen értelmezni is tudtam, pl a fogamzásgátlónál, hogy én veszem be mindennap és nem a pasim. Ja hogy ez nálatok nem sikerült. Sajnálom. Remélem a 20. lurkó még nem csinált kamionbeállót belőled vagy a párodból.