Szülők! Voltatok már hasonló helyzetbe kezelhetetlen gyerekkel? Mit lehet vele kezdeni?

A testvéremről van szó, csak már teljesen olyan, mintha az anyukám abszolút tehetetlen lenne vele szemben. De főleg az idegesít fel az egész ügyben, hogy amikor én voltam annyi idős, mint most az öcsém, én be voltam zárva a szobámba, soha nem mehettem sehova, és ha megcsináltam volna azokat, mint a tesóm, lehet már elásva lennék egy híd alatt... Szinte semmi olyat nem tehettem meg, mint amiket ő megcsinálhat most teljesen büntetlenül.

Akkor felsorolok néhány dolgot..

Volt, hogy meg lett beszélve, hogy éjfélre itthon kell lennie, erre hajnali 6kor anya ment el érte a házibuliba, ahol az öcsém volt a legidősebb a 17 évével, és mindenki teljesen részegen feküdt valahol.. kanapén, padlón, vagy udvaron tántorogva..

Aznap még húde bűnbánóan beszélt anyával amikor jöttek haza, aztán másnap reggel mindenki egy sz_r szemét alak volt, ha hozzá mert szólni, mert ő nem érzi jól magát.

Ha valamit elront még ő van felháborodva, hogy mi az, hogy mertünk szólni érte. Mert mit képzelünk magunkról.. Kölcsönkérte a kulcsaimat, és két hónap múlva anya szerezte vissza nekem az öcsém egyik részeges haverjától.

A múlt héten például minden nap részegen jött haza, és összehányta a szobát is, ami közös neki és a 8 éves húgomnak is.. De reggel megint ő üvöltött mindenkivel, hogy miért szólunk hozzá, senki ne szóljon hozzá, mert őt senki nem érdekel.

Nem szeretem ha bejön a szobámba, és piszkálja a cuccomat, mert sok mindent tönkre tett már. Erre tegnap is úgy jötten haza hogy kosz volt, és át volt rendezve egy csomó dolog a szobámba. Reggel amikor számon kértem, hogy mit keresett itt, akkor csak annyi mondott, hogy "hagyjál, lesz_rom". És valahogy megtalálta a család spórolt pénzét is egy kicsi dobozban, és rendszeresen lopta belőle a pénzt. Az utolsó számolások alapján eltűnt 25 ezer forint egy hónap alatt, ami azt jelentette, hogy nem tudtunk befizetni néhány számlát... De erre is az volt a válasz, hogy "nem én voltam, hagyjatok már, lesz_rom." És ránkcsapta az ajtót. De végül kiderült, hogy de igen, ő volt, de akkor sem adja vissza..

Ilyen példát senkitől nem láthatott itthon, mert én sem, anya sem, és a nevelőfaterom sem ilyen egyáltalán.

Rossz-nem rossz, néha annyira szívesen felkenném a falra, de van akkora s_ggfej már, hogy visszaütne. Nem bírom már elviselni, hogy ekkora tapló és anya sem alszik már, és depressziós, mert egy ekkora görény lett a gyereke.

Nem tudom mennyire jön át a dühöm ezeken a sorokon keresztül, próbáltam moderálni magam, de borzasztó rossz így itthon lenni, hogy hogyha egy nyugodt napot szeretnék, akkor egy 72m2-es lakásban is kerülgetnem kell az öcsémet, hogy még véletlenül se találkozzak vele, mert biztosan csinál valamit amivel felidegesít...

Találkoztatok már ilyen esettel? És mit lehet csinálni vele? Ötleteket kérek szépen.. nagyon nagyon nagyon fontos lenn, mert ez így nem mehet tovább...

L/20