Szülői kivételezés. Mit tegyek mint "gyerek"?

Sajnos kicsit hosszú lesz a történetem, de teljesen tanácstalan vagyok. Ha valaki a terjedelme ellenére még is elolvassa, annak nagyon szépen köszönöm! Ketten vagyunk lánytestvérek én 24, a húgom 20 éves. Hárman élünk egy háztartásban, édesanyánkkal. Apukánk külföldön dolgozik kb 8 éves korom óta. Régen sokat jártunk ki hozzá, most már csak ő jön haza úgy kb félévente 2x, de nem váltak el, még mindig együtt vannak. Mindig is húgom volt a "kedvenc", de minél idősebbek lettünk, annál jobban kiéleződött a mai napig a helyzet. Annyit kell rólunk tudni, hogy én mindig is jó-jeles tanuló voltam 16 éves voltam, mikor először elkezdtem dolgozni, hogy spóroljak a jogosítványra. Szüleimmel megegyeztünk, hogy ha kifizetem a felét, akkor a maradék másik felét állják ők. Érettségi után két évig nappali gyógy masszőr tanfolyamot végeztem, közben még 2 rövidebb masszázstanfolyamot is elvégeztem, saját pénzből. 2 évig dolgoztam a szakmában majd egy felszolgáló pultos tanfolyamot végeztem el szintén saját pénzből, amiben jelenleg is dolgozom.

Húgom a 9. osztály után abbahagyta az iskolát, mondván hogy nem tetszik neki a vendéglátói, a jegyei is rosszak. Egyszer mertem venni a bátorságot megkérdezni anyukámtól amikor az iskola váltást tervezték, hogy ugyan miért. Mire az volt a válasz , hogy mert nincs megelégedve az ISKOLÁVAL ( nem baj hogy a gyerek tojik rendesen tanulni az iskola a szar). Én rákérdeztem hogy miért? A hugicámmal meg vagy elégedve –hozzátenném , bukásra állt)?Válasz: Nem, de veled sem.

Elkezdett egy 2 éves nappalis élelmiszer és vegyi áru kereskedő tanfolyamot el is végezte , közepes eredménnyel, mondván hogy ezt a sulit megcsinálja lesz egy szakma a kezében , és legalább tud majd dolgozni , munka mellett meg esti sulin csinálja majd az érettségit. Ez volt úgy 3 éve. Napjainkban megcsinálta az első évet az esti sulin, év elején egy hónapot dolgozott,majd otthagyta. Azóta nem dolgozik. Anyu noszogatja , de szerintünk nem keres munkát. Nemrég a munkaügy küldött neki egy munkalehetőséget egy élelmiszer üzletbe, de az sem tetszett neki. Én mióta nem tanulok nappalin azóta folyton van munkám maximum egy hónapi voltam munkanélküli két munkahely közt (4 munkahelyem volt eddig). Nah most, a jogosítványát az alattunk lévő lakásban élő nagymamámék fizetik neki mert kitalálta hogy neki az kell. Mikor elkezdett dolgozni vett magának hitelre egy telefont. Mikor ezt a mama megtudta közölte, hogy majd ő fizeti neki és most egy 60 ezres okos telefonról beszélünk. A telefonszámláját anyu fizeti. Emellett dohányzik is, tehát vagy anyukámét szívja, vagy a párjáét. A személyes pipere dolgaimat szó nélkül használja vagy kölcsönveszi, nincs ezzel baj, de ha dolgozna legalább lenne sajátja. Az már inkább zavar , hogy ő sajnos elég duci és majdnem 3x olyan széles, mint én de a pólóimat dzsekijeimet ugyan úgy kölcsönveszi pedig számtalanszor megkértem hogy ne tegye , mert kinyújtja és ezt nem bántásból mondom de nincs rá keretem hogy havonta új kabátokat vegyek mert más a méretünk. Figyelmen kívül hagyta a kérésem

Kettőnk közt az a különbség hogy nekem nem élvezet kiülni hozzájuk a nappaliba bambulni a tv-t hanem én inkább elmegyek futni , olvasok, a barátaimmal vagyok vagy pedig a párommal,. Régebben sokkal ritkábban voltam otthon. Az előző kapcsolatomban sokat voltam Pesten , vagy ha nem Pesten, akkor a barátaimmal valahol miután az otthoni dolgaimmal végeztem. Ezzel is probléma volt anno, hogy miért nem vagyok otthon soha. Most minden nap otthon vagyok, mostani párom jár hozzánk és csak a heti egyszeri szabadnapomon (hétfőn) vagyunk náluk. De édesanyámnak ez sem tetszik. Húgom és köztem annyi különbség van, hogy ő szeret főzőcskézni, jóval nagyobb a szája, egy adott konfliktus helyzetben már nem egyszer küldte el anyukámat és a nagymamámat is szó szerint a pi*-ba, állítólag talpraesettebb is amiből én eddig nem sokat látok így az élethez mérten. Valamint neki elég egyedi a stílusa , anyukával sokszor beszél úgy, mint az Alvin és a mókusokban hallható hang szint, magyarán gügyög neki meg ölelgeti meg ilyenek. Mivel nem csinál túl sokat , többet beszélgettek.

Alapjában véve a testvéremmel sokkal jobb a viszonyom, mint régebben pár éve mondhatom hogy a legjobb barátnőm lett. De kezdek rá haragudni, amiért nem teljesíti a kötelességeit. Én úgy gondolom hogy ami a kötelezettségeimhez tartozott azt mindig is próbáltam magamhoz képest a legmaximálisabban teljesíteni és megfelelni nekik. Lassan egy éve 10000 Ft ot leadok havonta a rezsibe kis segítségképpen amivel nincs is semmi bajom.

Anyukám szerint bunkó vagyok és nem érdekel senki más. álltalában megszoktam kérdezni hogy mi újság amire az a válasz, hogy nem "tok semmit". Így hát le is szoktam róla. Neki az is probléma szokott lenni ha halihóval köszönök a bejárati ajtóból és nem úgy, hogy sziasztok A saját barátaim (akik a húgom barátai is egyben) és a párom előtt szemrebbenés nélkül képes nekem beszólogatni, szó szerint semmirekellőnek nevezni, és egyéb más rosszindulatú dolgokat megjegyezni. Lassan már egy hete megint nem szól hozzám, csak kibeszél meg morog a hátam mögött mintha nem hallanám. Ez valószínűleg azért van, mert megütötte a fülem egy újabb monológja arról hogy én semmit sem csinálok. Így hát valószínűleg a viselkedésem is változott ezt aláírom, de megelégeltem végleg betelt a pohár, így hát úgy döntöttem akkor most egy darabig nem fogom keresni se az ő se a húgom társaságát/ kegyeit, így hát nem nagyon szólunk egymáshoz.

Tudnék még pár dolgot mondani, de az már tényleg nagyon hosszú lenne. Édesapánknak volt kb fél éve egy hazajövetele, amikor leültetett minket anyukámmal egy asztalhoz éss ő maga kérdezett rá , hogy feltűnt neki valami furcsa, vagyis hogy mintha kivételezés lenne a két lánya köz és ez még is miért van. Mindezt úgy, hogy ő annyira nem lát bele a családi helyzetekbe, mivel sokat van távol, én meg se panaszkodós se spicli fajta nem vagyok. Anyu elmondott mindennek, én is elmondtam az én véleményem….Nekem lett igazam. Pár napig semmi baja nem volt velem anyukámnak sőt.

Amikor új munkahelyem lett annak se örült csak sorolta a negatívumokat. Végre van egy jól működő kapcsolatom, biztos állásom, jól érzem magam. Boldog lehetnék, ha otthon nem lenne ilyen a helyzet. De ő egyáltalán nem tud örülni a boldogságomnak.

Mit kéne tennem, már jó ideje tervezem, hogy elköltözöm, de akkor meg lehet, azért lennék a „kocsög”. De az évek alatt sosem jött össze annyi pénzem hogy nyugodt szívvel vállaljak egy albérletet egyedül. A régebbi párommal terveztük, de sosem jutottunk el az összeköltözés megvalósításig. Lassan már tényleg azon gondolkodom, hogy ha továbbra is úgy csinál mintha a postás hozott volna, akkor én is elő veszem, azt az igazi vérszemét stílusomat elküldök pár embert én is a pi*-ba, aztán majd lehet, hogy visszasírják a régi „stílusomat”. Leülni, beszélni vele nem lehet, próbáltam már párszor, mindig az a vége hogy mindenki sír és oda lyukadunk ki hogy mekkora egy szemét semmirekellő vagyok. Az a baj, hogy most már kezd a kapcsolatomra is kihatni a dolog, elég nehéz állandó gyomorgörccsel indulni haza meg otthon lenni, de ennek ellenére önfeledten foglalkozni, beszélgetni a párommal pedig megérdemelné, és nagyon jól ki jövünk egymással. Szerintetek mit kéne tennem? Kezdek teljesen elkeseredni.

A válaszokat előre is köszönöm!