Miért félt ennyire? Szerintetek jogosan akadok ki?
Úgy érzem, anyu egyáltalán nem bízik bennem. Már hangoztatta is egy párszor, hogy nem ismerem az élet veszélyeit, kicsi vagyok, "fiatalosan" felelőtlen, könnyen befolyásolható, gyámoltalan, és képzeljetek ide még hasonló jelzőket.
Ja, ez fontos: 14/L
Jogosan akadtam ki azon, hogy nem mehettem ki a Margit-szigetre sétálni a 24 éves bátyámmal? Szentendrén élek, a bátyám már régen elköltözött, alig látjuk, így nagyon örültem, hogy végre találkozhatunk, mert ő az egyetlen, akivel igazán és őszintén tudok beszélgetni. Ennek ellenére anyu közölte, hogy Budapest veszélyes hely, és kicsi vagyok ehhez. Pedig csak annyi lett volna, hogy itt, Szentendrén felszállok a HÉV-re, a Margit-hídnál meg a bátyám leszed róla, és végig együtt lettünk volna. Hazafelé meg értelemszerűen ugyanígy. Ez körülbelül egy hónapja történt. Szó szerint könyörögtem anyunak, mondtam, hogy ez igazságtalanság, de ő csak üvöltözött velem, hogy "Budapesten annyi rossz ember van, értsem már meg, hogy bajom is eshet, nem fog egy kis taknyost elengedni." Amikor pedig továbbra is győzködni próbáltam, és már kezdtem ideges lenni, jött a "Ne feleselj, az van, amit én mondtam, és ha még egyszer így beszélsz velem, akkora pofont kapsz, hogy a fal adja a másikat!" Pedig még csak tiszteletlen sem voltam.
Egy éve felvettek egy hatosztályos gimnáziumba Újpestre, de végül nem engedte, hogy oda járjak, szintén azon okok folytán, amiket már felsoroltam. Jó, az már valamivel neccesebb lenne, mert nincs ki felrakjon és levegyen a buszról, de utánanéztem, egyetlen busszal átszállás nélkül bejutottam volna. (De tulajdonképpen utólag örülök, hogy nem mentem oda, hiszen most már, hogy nyolcadikba megyek, sokkal több lehetséges sulit kinéztem. Akkor már csak-csak el kell engednie valahogy, nem?)
Egy hónapja délután ötkor már nem akart elengedni sétálni itt, Szentendrén a Bükkös-pataknál, azt mondta már este van, és majd holnap délután. Majd hozzátette, hogy nem örül annak, hogy én egyedül császkálok a városban.
Ez csak néhány példa volt.
Próbáltam már beszélni vele, de csak bedühödött, és közölte hogy "Az lesz, amit én mondtam, amíg az én házamban élsz. Nem élném túl, ha történne veled valami.Ne feleselj! Azért, mert azt mondtam!". Illetve ehhez hasonlókat szokott mondani.
Mit tegyek? Vagy szerintetek túlreagálom a helyzetet?
válasza: válasza:Szia!
A kérdés nem egyszerû..egyrészrôl mint a szüleim gyermeke megèrtelek, másrèszrôl mint leendô anyuka megértem anyudat. Itt a komprumisszum alegjobb megoldás.
Pl: hìvjaa fel bátyád anyukádat, kèrjen el. Nonstop lègy telefonon eleèrhetô, ha leszálltál a hèvrôl hìvd fel. Ha visszaindulsz szintèn.
Soha ne mèregbôl beszèljetek! 14 vagy...valahol gyerek, de most kell tapasztalnod. Ha burokba èlsz ès 18 èvsesen belecsôppensz a nagyvilágba az rosszabb mintha szèpen lassan megtapasztalod a dolgokat.
Plusz ha anyukád nem bìzik benned te sem fogsz benne ìgy sok dolgodról nem fog tudni ami veled törtènik,mert fèlsz hogy helytelenìti.
Nem tudom,hogy molyen a kapcsolatotok de ezek a mondatok amiket leìrtál soha nem hangozhatnának el egy anya-lánya kapcsolatban.
Beszèlgessetek sokat..mondd el neki a gondjaid kèrd ki a tanácsát, legyen a bizalmasod ès ha te megbìzol benne ô is meg fog benned!! Egy valamiben pedig biztos lehetsz! A szülôk az egyetlen emberek akik feltètel nèlkül a javadat akarják (jó esetben) anyukád esetèben pedig biztos vagyok, hogy jó eset csak túlaggódja a dolgokat.
válasza:Anyukádnak igaza van abban hogy nagyon sok "rossz", beszámíthatatlan, részeg vagy gátlástalan ember van az utcákon, akik veszélyesek lehetnek. "jobb" esetben kirabolnak és megvernek, rosszabb esetben megerőszakolnak vagy megölnek. Valamilyen szinten jogosan félt,hiszen te vagy a gyermeke, gondolj bele milyen érzés lehet egy anyának hogy a lányát megerőszakolták mert egyedül mászkált késő este.
DE 14 évesen már el kéne kezdened önállósodni. A Szentendre-Margitsziget HÉV-utazás majdhogynem természetes kéne hogy legyen, főleg hogy a rég nem látott bátyádról van szó. (bár nem értem miért nem tudott a bátyád Szentendrén sétálni veled, de ez más kérdés) 14 évesen én Budapestről Nyíregyházára mentem hasonlóan, Bp-n vonatra fel, Nyíregyházán nagyiméknál le, ott vártak. Semmi gondja nem volt a szüleimnek. A suliba buszozás környéktől is függ, ebben valamennyire egyetértek vele-főleg hogy most vannak jobb sulik. Vannak buszvonalak ahol fényes nappal a barátnőimmel sem szívesen utazom, nemhogy télen mondjuk sötétedés után. Egy hónapja viszont 5-kor nappali világosság volt, nem este (bár bevallom nem tudom milyen a Bükkös-patak környéke).
Az "azért mert azt mondtam" "amíg az én házamban élsz az én szabályaim" "azért mert csak, nem kell értened" "mert kis taknyos vagy" és hasonlók a legrosszabb szülői válaszok, de pont az ilyen szülők ellen nem lehet lázadni. Próbálj fokozatosan egyre többet és nagyobb távokat egyedül közlekedni, eltávolodni. Először bevásárolni, barátnőkkel sétálni a környéken, aztán a suliba (8. után kénytelen lesz elengedni) mert azok az emberek akik Júliusban 5-kor veszélyesek egy 14 évesre, azok délután 2-kor is veszélyesek egy 18 évesre. Nem élhetsz örökké bezárva. 16/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!