Szerintedek beszéljek apánkkal? Nagyon paraszt volt a kistestvéremmel.

Tudni kell, hogy apám nagy zenész lehetne, ha jobbkor, és jobb helyre születik. De nem úgy hozta ki az élet. Traktoros.

Hat éves kora óta zenél, először szájharmonikan, később hegedűn, gitáron, majd megállapodott a tangóharmonikánál.

Nagyon tehetséges, kétszer meghallgat egy számot és alig tévesztve lejátsza.

A húgom tanul zenélni, zongorista, bár kezdi egyre jobban utalni.

Viszont apánk végleg összetörte.

Összebeszéltek pár barátjaval, hogy mikulás műsoron a jégvarázsból adnak elő két dalt a piciknek.

A húgom önszorgalomból gyakorolja (év közben sokkl kevesebb ideje van rá) a zeneszám alapján, mert a barátnője arról tanulja az éneket. Miközben játszik énekli, és vannak olyan hangok, amiket nem bír kienekelni.

Egy családi vacsorán felvetette a húgom, hogy inkább hegedülne, vagy csellózna. Erre apánk porig alazta az egész család előtt, mondván: inkább furulyázz, akkor nem hallanám azt az éretlen hangodat.

Ez volt most hétvégén.

Volt egy másik folyománya is, mint megtudtam, anyukánk is nekiállt vele veszekedni, hogy megkapta öt éve a szintetizátort (elég profi cucc), nehogy azt higyje, hogy csak így valtogathatja a hangszereket.

De könyörgöm! Kilenc éves volt, mikor elkezdte, de unja és nem is tud tovább fejlődni(ahoz szolfézsra kéne járnia, meg nem az általános iskolai énektanárnak tanítania)

A lényeg az egészben, hogy a húgom teljesen elvesztette a lelkesedését, magába fordult, csak ül a szobájában, a szemei pedig ki vannak sírva.