Normális, ha valaki ennyire örül, hogy "megszabadul" a gyerekétől?

Persze, hogy normális. Amikor már évek óta nem voltak kettesben, naná, hogy ez a különleges, nem a gyerekkel lenni. Szerintem éppen, hogy ez lenne a normális, hogy még családosan is így be van sózva, hogy kettesben maradhatnak.

Az más kérdés, hogy valószínűleg a nyaralás végére már úgy fog neki hiányozni a gyerek, hogy totál be lesz sózva :).

Abszolút normális. Miért mit gondoltál, hogy nem az? :D

Fordítsuk meg, nem annak örül nyilván, hogy megszabadul a gyerekétől, hanem annak örül ennyire, hogy lesz lehetősége olyan programokra is, amik csak a saját érdekét, javát szolgálják. Feltöltődik. Mi ezen a megbotránkoztató? Nyilván a gyerek is jól fogja magát érezni a nagyszülőkkel, a nagyszülők is bevállalták, akkor semmi elítélendő nincs ezen.

Mondok még valamit. Tegnap értünk haza a nyaralásból (gyerekkel) és fáradtabb vagyok, mint amikor dolgozom... Már most kikötöttem a férjemnek, hogy jövőre muszáj lesz elmennünk 3-4 napra kettesben feltöltődni, a gyerek meg marad a mamával. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem szeretném a gyerekem, de van saját életem is, ami néha ápolásra szorul. Neked van gyereked? Én úgy gondolom nincs, mert ha lenne, akkor meg tudnád érteni, hogy néha kell a szülőknek a gyerekmentes lét is.

Az án gyerekeim épp most nyaralnak a nagyszülőknél. Van időm a férjemmel foglalkozni, rendberakni a lakást, tévézni, anélkül, hogy bármikor felhangozhat az "aaanyaaaa!" Nem kell felügyeletet szervezni, ha nyugiban meg akarok venni egy pólót.

Alig várom, hogy megint lássam őket, de istenien érzem magam. Furcsa kettősség ez, de szerintem akinek van gyereke, és ritkán van lehetősége a gyerekek nélküli tevékenységekre (mert nincs mama a közelben, akit lehet ugrasztani), az megért engem. :)

Hát mivel nincs gyereke, így nem érti a helyzetet, csak annyit lát, hogy a kolléganő ugrál, hogy végre megszabadul a gyerektől. Egy-egy utalásos közlést az ért meg igazán, akinek az adott tapasztalat, vagy gondolat szintén létezik már a fejében, ha ez a gondolat nincs meg, könnyen félreérti.

Az sem segít túl sokat, hogy sok ember nem mutatja ki ilyen szinten az örömét, hogy egy kicsit egymaga lehet, mert bűntudata van és nem akar rossz szülőnek tűnni. Emiatt aztán aki kimondja, hogy baromi boldog, hogy egy kicsit leválnak a porontyai, az nagyon extrém hatást kelt egy laikusabb ember számára.