Mit szóltok az olyan anyához aki a saját sorsa alakulását a gyerekére keni és ennek ellenére még a gyerekétől vár segítséget?

Sajnos az elég probléma, nem a gyerek tehet róla, hogy az anya sorsa rosszul alakult.

De lehet egy másik verzió is, hogy valóban a gyerek a viselkedésével vagy más dolgaival tönkreteheti a szüleit.

Ez a kérdés nagyon megtetszett remélem elolvasod az én válaszomat is.

Én egy egyetemista diák vagyok de ha hiszed ha nem..

Általános sulitol fogva és még most is ez a pechsorozat vagy hogy mi de mindig 99százalékban B csoport vagyok.

Már megsem lepődöm van ilyen.

Persze ez sokszor nehezebb és gyengébb jegy jár érted de néha ez többet érmint a másik csoporbani 5 ös jegy.szerintem.

!!!

1pont...nah. Az egyetemen már féltizedpontok is vannak. Ott tépem már a hajam...

: DDDDDDDDD Én komolyan 8 percig próbáltam megfejteni a metaforikus üzenetét a félpontnak meg az egyetemnek, aztán mondom, ezt nem értem, elolvasom a következő hozzászólást : DDDDDDDDDDDDDDDDD

Kérdező: A kettes válaszoló tökéletesen megfogalmazta a gondolataim.

A kérdés nem annyira konkrét....

De arra gondolok, ha a te saját sorsod igazából nem rontja el az, hogy segítséget nyújtasz az anyádnak,akkor segíts rajta,amíg bírod...Ha már borul a bili és tényleg nem tudsz segíteni-nem azért mert nem akarsz-hanem mert már nem tudsz,akkor hagyni kell és bele kell törődni, hogy ő ilyen.

Engem is érdekelne amúgy. Nálunk az volt a helyzet röviden, hogy anyám16 évesen szült, kezdetben nehéz dolga volt, majd akadtak jó lehetőségei. Úgy értem, örökölt egy fullos lakást Pesten, majd a szülei, és a nagyszülei házát is. Teljesen jó életünk lehetett volna, ehhez képest, mindent eltapsolt, végig éreztette velem, hogy tönkretettem az életét... és most, egy nagyon déli kis faluban, ahol semmi nincs él, de úgy, hogy a bank viszi lassan a házát, számlákat nem tudja fizetni stb.

Én visszajöttem Pestre idő közben, és segítek neki anyagilag ahogy tudok, amit még csak meg sem köszön.

Ja, am nem voltam rossz gyerek, mivel apám is lelépett. Mindíg csendesebb visszahúzódóbb volt a viselkedésem, jó jegyeket kaptam suliban stb. Kamasz koromban voltak gondok, amikor kerek perec megmondtam neki, hogy készüljön, mert amint lehet lelépek... erre persze azt reagálta, hogy hová mennék én, úgyis életképtelen vagyok :D közben naponta ment a rinyálás részéről, hogy húzzak már el otthonról. Szóval érdekes. Engem is érdekelne, mit gondoltok, esetleg olyanok, akik érintettek.

Mérhetetelenül önző ember, aki a gyerekét a saját személyisége meghosszabbításaként kezeli.

Szaksegítség nélkül ezek a gyerekek nem lesznek hosszú életűek, és csak nagyon ritkán tudnak a pókasszony anya pókhálójából kikeveredni.