Normális, ha valaki ennyire örül, hogy "megszabadul" a gyerekétől?

A gyerek az elso, mindig minden korulmenyek kozott.

DE ha tudom, hogy jo helyen van a szuleimnel (anyosnal) vigyazznak ra ugy mint mi (ha ez lehetseges talan meg jobban) es szeretik es o is jol erzi magat akkor a ferjemmel mi is jol erezzuk magunkat kettesbe.

Nyaron sokat van a szuleimmel akik a Balatonnal laknak.

Vessetek meg, de én alig várom, hogy egyetemista fiam hazajöjjön, és alig várom, hogy visszamenjen.

Teljesen normális, amit a kolléganő érez, és nem "megszabadul" a gyerektől, csak szabadságra meg az anyaság alól egy kis időre.

Neked van gyereked? Hány gyereked van? Hány évesek? Időnként van, hogy meg tudsz tőlük szabadulni pár órára, vagy fél évente egyszer, vagy csak évente?

Meg tudom érteni, aki így örül, hogy végre van egy kis szabad ideje. Külföldön élek, itt nincs senki, aki elvállalná a gyereket időnként. Évente 2 hétre megyünk haza magyarba, és akkor se úgy, hogy két hétig lepasszoljuk a gyereket, mi meg megyünk, amerre látunk, hanem egy-két estét el tudunk tölteni gyerek nélkül. 4 évet töltötte még csak a lányunk. Karácsonykor jön a kistesó. Pár év múlva tervezzük, hogy a nagyobbikat pár hétre, ha otthon bevállalják, akkor 6 hétre-ami itt a teljes nyári szünet a suliból- hazapasszoljuk a nagyszülőkhöz és ha a kicsi is akkora lesz, akkor őt is. Nem csak azért, hogy megszabaduljunk tőlük, hanem hogy egy kicsit a gyerekeknek is jó legyen a környezetváltozás és tudjanak egy kis időt eltölteni a családdal és a család is tudjon velük időt tölteni. Ebből a 6 hétből 2 hétig mi is otthon leszünk minden évben. De lehet, hogy úgy lesz kialakítva, hogy anyósom kijön a nyári szünet kezdetén pár hétre, aztán együtt hazamegyünk, ha a gyerekek már elég idősek, akkor otthon maradnak a maradék időben, aztán valahogy visszajönnek, azt még majd meg kell oldanunk, mert kíséret nélkül még nem repülhetnek. 6 éve vagyunk kinn külföldön, az első 3 évben azért nem mentünk sehova, mert spóroltunk, most meg már azért nem mentünk sehova egy ideje, mert lányunktól nem tudunk. Mármint kettesben. Én is alig várom, hogy nagyobb legyen a lányom és egy egy moziestre kimozdulhassunk végre. De az még 4-8 éve:D

"Vessetek meg, de én alig várom, hogy egyetemista fiam hazajöjjön, és alig várom, hogy visszamenjen."

Ismerős...:)

Ne legy igazsagtalan. Egy gyerek, a legnagyobb csoda a vilagon, de allando odafigyeles, torodes, es rengeteg munka.

Azok, akiknek a gyerek olyannira az elso, hogy elfelejtkeznek a sajat eletukrol, tobbnyire keptelenek lesznek elengedni a gyereket mikor felno, ratelepednek az eletere, pont mivel elkepzelni se tudjak hogy barmit csinaljanak nelkule.

Azokbol szuletnek aztan az anyos/apos nem hagy elni stb cimu kerdesek.