Hogy érjem el, hogy szeressen a mostohalányom?

Egyelőre szerintem ne erőltesd: adj neki időt. Legyél vele kedves, de ne vicc túlzásba, ne akarj anyáskodni.

Legyél ott, lásd el, de, ha kerül téged, akkor hagyjad. Hagyd azt is, hogy kettesben töltsön időt az apjával.

Kicsi még, most félig-meddig "játszik". Mesékben látott ilyen helyzeteket, azzal azonosítja a dolgot, és úgy is viselkedik. Majd megbékél, és hozzászokik az új helyzethez.

Csak néhány hónapja vagytok együtt, akkor miért akarsz már most anyáskodni?? Nem a mostohalányod.

Hidd el, ha nem azt látja, hogy "Fúú itt ez a lány aki már az enyém és én vagyok a mostoha és akkor én most nagyon nagyon jóba leszek ám vele bizony!!" pár hónap után, akkor meg fogja szokni a helyzetet. Adj neki időt és ne görcsölj rá ennyire

Kérdező, én ~20 éves voltam, amikor anyukámnak újra pasija lett. (12 évvel azelőtt halt meg apám.) Legalább 2 évig nem tudtam elfogadni szegényt, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy apám helyébe lép, és nem bírtam elviselni ezt az érzést. Pedig én nem voltam már kisgyerek.

Adj neki időt, legyél vele türelmes, tudom, hogy neked is nehéz! De jobb lesz, meglátod.

Sehogy. Lehet, megkedvel, lehet nem. 6 évesen ő csak annyit lát, hogy apa egy új nővel van együtt, aki nem anya. Miért nem anyát szereti ennyire?

Meg egyáltalán mit akar tőlem ez a nő, nem az anyám, semmi köze hozzám - és igaza van.

Ne erőltesd ezt a dolgot - senkije nem vagy a gyereknek, csak egy idegen -, persze, gondozd, neveld a lányt, aztán alakul. De minél jobban rágörcsölsz, annál rosszabb lesz.

Én 18 voltam, mikor apa összejött a mostohámmal. Nem volt bajom vele, míg nem költöztünk össze - na, azután egy év alatt megutáltuk egymást, és a további 4-ben kvázi nyírtuk a másikat. Most már jobb, mert külön élek, de az a kb. hat év... jujjj.