Nos hát anyámról és rólam van szó eléggé nem vagyunk átlagosak. Nem de? Mindjárt megértitek.

Menj el egyedül melltartót venni, vagy kérd meg apukádat.

Minket elhagyott anyukánk, apu nevelt fel egyedül (mindketten lányok vagyunk, és egész kicsik voltunk még, mikor elment), és minden gond nélkül felnőttünk, semmi bajunk nem lett, semmiben sem szenvedtünk hiányt.

Neked is menni fog, ne aggódj.

attól is függ hogy eddig milyen volt a kapcsolatotok, illetve hogy az elmúlt időszakban, ahogy elkezdtél serdülni lett-e ilyen a kettőtök kapcsolata?

Én pont így voltam anyukámmal, valahogy sosem alakult ki köztünk az a tipikus anya lánya kapcsolat, de nem csak velem, a többi testvéremre sem kíváncsi, pedig ők még kicsik és vele laknak, mindig az aktuális partner/férj a legfontosabb, az hogy mi van a gyerekeivel nem érdekli.

Vannak ilyen emberek, van akire jobb ráhagyni, nehogy utána meg folyamatosan cseszegessen.

Persze rákérdezhetsz de nehogy ezzel csak rosszabb legyen a helyzet.

melltartóra meg elég ha kérsz egy kis pénzt/ vagy ha van zsebpénzed abból/ és elmész az egyik barátnőddel, vagy barátnőiddel vásárolni akik már tapasztaltabbak a dologban, de ha egyedül mész az sem gáz, ha mondod az eladónak hogy mit szeretnél, segíteni fog, megmutatja a méreteket meg stb.

de azért kérdezd meg anyukádat hogy elkísérne-e mert nem tudod milyet kell venni, ő tapasztaltabb, szeretnéd a véleményét kikérni ez ügyben. Hát ha ez kicsit meglágyítja és nyitni fog feléd, és jobban fog érdeklődik irántad. Ha nem teszi akkor kérj pénzt és menj mással, illetve a továbbiakban ne erőltesd a dolgot, maradjon meg ez a minimális kommunikáció.

Annyiból jó, hogy néhány év múlva sem fog beleszólni az életedbe, nem akar majd irányítani...