16 éves lány vagyok, ti milyen viszonyba vagytok az anyukátokkal? (a többi lent van és akkor megértitek mért kérdezem)

Nálunk csaknem 20 éven keresztül UGYAN EZ volt napirenden, mint ami nálatok. Anya minden megnyilvánulásomban a rosszat látta, nem dönthettem a saját életemről önállóan, és egyszer sem fordult elő, hogy mondjuk odajött volna bocsánatot kérni. Sokszor meg is vert. Az anyám nagyon szeszélyes egy nő a mai napig, de ezt lehet kezelni (ezalatt nem feltétlenül orvosra és gyógyszerekre gondolok). Beszélni az enyémmel sem mindig lehet, kivéve, ha érzek magamban akkora lelki erőt, hogy akármit vág a fejemhez, nem csattanok fel rajta. Ekkor szép türelmesen elmagyarázom neki, hogy én hogy gondoltam, és akkor úgy tűnik, megérti, amit mondok (gyakorlatilag is, bár ez csak az utóbbi 3-4 hónap terméke már). Ha viszont minden szavamat támadásnak veszi, és már a szemei is szikráznak, fogom magam, és ott hagyom. Ha jön utánam, azt mondom: "Igen, anya, jól van, anya, igazad van, anya." Ebből többnyire észreveszi, hogy hülyén viselkedett. Nála néha beválik, ha kicsit ironikusan kezelem a hóbortjait, vagy esetleg elütöm az egészet egy poénnal, bár ehhez már nagyon fel kell legyek dobódva:D

L/21

Néha azt kívántam gyerek koromban,hogy bárcsak lenne egy anyám,mégha olyan mint a tied kedves kérdező.

Az én anyám amióta az eszemet tudom agresszív alkoholista,Ő nem veszekedett,hanem ütött vert minket!ordított,és bántalmazott minket!Volt,hogy egy reggel arra keltünk fel,hogy nincs cipőnk,kabátunk,mert elcserélte piára!Engem úhy megvert,hogy mindkét dobhártyám megrepedt...A húgomat elvitte,és apám napokig járta a várost,hogy megtalálja.! nap múlva amikor megtalálta rögtön korházba kellett vinni,mert kiderült,hogy skarlátos lett...

Szóval én örültem volna egy olyan anyának amilyen neked van...

*-van, hogy...kimaradt..

17/L

Szia! Az én anyám is szokott veszekedni, néha a semmi miatt. Szerencsére kulfoldon dolgozik, mikor ott van azt mondja, hogy mennyire szeret meg mennyire hiányzok neki, de mikor hazajon akkor már alig beszélget velem! Ha mondok neki valamit, általában leordít, nem tud engem megérteni...

Nos, nekunk ez a pasi-dolog pont fordítva van! Én nem szeretem az o pasiját, egyszeruen nem szimpatikus, nagyképu, stb. Anyám mikor teheti, mindig vele van, vagy ot hívja hozzánk.. Ez miatt mindennaposak a veszekedések, csak rá tud gondolni, csak róla tud beszélni, egész nap sms-t irkál neki.. Rohadtul idegesíto!

Na mindegy.. a kérdésedre válaszolva, hát, mondjuk úgy, hogy jó a viszonyunk, de lehetne sokkal jobb is. Én tényleg szeretem anyámat, mert nincs nekem más, csak o. Mindig azt kívánom, hogy bárcsak megértene engem, és legalább fele annyi idot foglalkozna velem mint a pasijával. Azon is sokat veszekedunk, hogy mindig pakolja a dolgaimat meg turkál!

Mondjuk helyedbe nekem fontosabb lenne anyám, mint a szerelem, de ezt te tudod!!

Azért mert valaki 21 éves és egy éve szüntek meg az üvöltözések az nem azt jelenti, hogy elötte 20 évig üvöltözések voltak, mert gondolom 8-10-14 éves korodban még nem voltak ilyen jellegű gondjaid. Tehát mondjuk volt 5 év amit veszekedtetek....csak azért írtam ezt le, mert nem szeretem a rálapátolásokat.

A kérdezőnek meg azt javasolnám, hogy legyen türelmes, mert mikor én 16 voltam még azt sem engedték meg hogy barátom legyen. Tudom mostmár más világ van, de azért annyira mégsem, most vagyok 27. Mostanában a fiatalok, mint te pl. teljesen ki vannak akdva, hogy em csinálhatják azt amit akarnak és úgy ahogy ők jónak gondolják. Erre persze még az is rájön, hogy valóban vannak hisztisebb tipusú szülők, meg számonkérők, de nem azért teszi mert unatkozik, hanem mert félt, és a te esetedben gondolom meg van az oka, miért tilt a pasitól. Csak úgy a semmiért nem szoktak.

és visszatérve a fitalaságra, meg önnálló gondolatokra és érzelmekre, azért 16 évesen még igen erősen suliba jársz, szüleid tartanak el, ők ruháztatnak, etetnek és biztosítják azt hogy tudj suliba járni és legyen milyen tankönyvből tanulnod. És még emellett őkis valahogy élhessenek. Szóval te még nagyon fiatal vagy ahoz, hogy ne szóljanak bele az életedbe, és majd erre akkor fogsz rájönni, mikor majd havi max. 80ezret keresel te is, és minden nap ebből kell kaját varázsolnod az asztalra, megvenni a tankönyveidet, háztartást vezetni és a ruháidat megvenni, és majd ha úgy alakul még egy gyereket is eltartani és fizetni a számlákat.

Szerintem a kommunikáció a legjobb megoldás mindenre, biztos anyuddal is le lehet űlni, meg kell találni a módját, erre energiát fordítani, nem csak a barátodra, és a saját dolgaidra. És gondolom azért benned is bőségesen akad hiba nem csak anyukádban.

Mindezt azért írtam le, mert mindig kettőn áll a vásár, ebben a helyzetben nem csak anyud hibás, hanem ugyanúgy te is.