Apuka nem látogatja a kislányunkat, aki viszont állandóan sír utána, mit tegyek?

Szia, szerintem a leg fontosabb akár mennyi idős is a kilány meg kell próbálnod elmagyarázni neki az ő szintjén mi történik. Gyerekként ezt akár gyermekkori traumaként is megélheti, fontos, hogy minden tőled telhetőt megtegyél, ha már az a másik lény nem érdemli meg az "apa" illetve a "férfi" jelzőket.

Le kell alacsonyodnod a gyerek szintjére és el kell meséld neki AZ IAZAT, azt, hogy mi történt. Csernus Imre egyszer egy 4-5év körüli gyereknek ezt úgy magyarázta, hogy anya és apa között kinőtt egy virág, a szeretet virága. Anya azt hitte apa locsolja, apa azt hitte anya locsolja és közben egyikőük sem locsolta, így a virág elhervadt, és sajnos ez a virág csak egyszer nő ki két ember között, ez az a virág ami összetart két embert.

Rá kell jönnöd, neked kell tudnod értened a lányod nyelvén, hogy mi a legmegfelelőbb út arra, hogy ezt elmond neki, de jobb ha tudja az igazat. A sírás egészséges, hidd el, jobb ha sír, mintha magába folytaná a feszültésget. Próbáld elterelni a figyelmét, foglalkozz vele, amikor ezt a szabadidőd megengedi és próbáld mindenképp éreztetni vele, hogy te mellette vagy és neked elmondhat bármit. Akármilyen pici, a lelke hatalmas és sérülékeny. Mond el, neki, hogy ez neked mennyire fáj, és, hogy nem vagy Istenből, nem tudsz tenni ellene semmit, de te mellette vagy. Fontos, hogy foglalkozz vele és légy őszinte hozzá.

Idővel viszont szükséged lesz valakire aki helyetesíti az apukát, mert nagyon fontos, hogy példaférfi is legyen melette miközben felnő, akire felnéz. Ez viszont már a te feladatod. Nem kell feltétlenül, most összegyere akárkivel, sőt, gondold meg 2x, de gondoskodj róla, hogy lányként tanulja meg azokat a dolgokat amikre sosem kérdez majd rá, hanem válaszként kell megkapja, van rengeteg apró férfi illetve férfi-nő interakció amiből eltanulja majd a megfelelő viselkedésformát.

Jelenleg a te feladatod, hogy a NEM OKÉ "apuka" miatt ne a kislány érezze magát NEM OKÉnak! Ezért kell, hogy elmagyarázd neki, mi a helyzet. Öleld meg, nyugtasd meg és próbálj vele beszélni és merj te is beszélni az érzéseidről neki, nem számít hány éves. Fontos, hogy lássa, hogy van kire felnéznie, és azt is, hogy vannak ettől függetlenül érzéseid!

Sokat tanulhatsz ha Csernus Imre előadást/hangoskönyveket hallgatsz youtube-on, sok sikert! :)

anya úgy csinálta anno, miután elváltak, hogy folyamatosan rápirított apára, hogy attól a gyerekeit ne felejtse el, anyatigrisként viselkedett, hogy mi ne sérüljünk.

és lám hatott apára (úgy néz ki, olyanok a férfiak mint a gyerekek)mert azóta le a kalappal, büszke vagyok apára, és meg van köztünk így is a szoros kapocs, csak megtanultam "látatlanban" biztos lenni a szeretetben. tehát amikor nem hív, nembeszélünk is tudom a szívében vagyok és ő is nekem.

szóval ezt tanácsolnám.

de kérdezőből is kiindulva én és szigorúan ÉN (tehát nem tanácsként) de lemondanék a láthatásokról már előre, pont ezért ogy ne kavarja fel a gyerek érzelmi életét és nem lennék erős végignézni azt, hogy krokodil könnyek legyenek a gyerekem szemében az apja miatt.