Szülők kamasz gyerekkel! Ez titeket hogy érintene?
A történetben én vagyok a kamasz gyerek (18 éves lány). A szüleim elváltak és apukámmal élek (anyu vidékre költözött mikor 12 voltam, és megbeszélték, hogy a nyarakat anyunál töltöm).
Szóval most is anyunál lakom, és kiborul az étkezési szokásaimtól. Vegetáriánus vagyok, nem eszek semmilyen levest (helyette tejes-gyümölcsös turmixokat csinálok), gondoltam megoldom úgy, ahogy otthon, hogy főzök magamnak, és előszöt tetszett is anyunak (a féltesóim és a férje is rákaptak a kajára, meg örült, hogy neki nem kell munka után főzni), aztán rájött, hogy az ételeimben soha nincs hús. Még vérvételre is elcipelt, hogy bebizonyítsa, hogy ez egészségtelen, aztán amikor megállapították, hogy makkegészséges vagyok, apunak támadt, hogy alkalmatlan a nevelésre, nem figyel rám eléggé, stb. Azóta folyton húzza a száját, ha főzök, és az öcséimnek mondja, hogy be egyenek belőle, mert egészségtelen (tele van zöldséggel meg tejjel), és minden étkezésnél siránkozik, hogy nekem nem kell az ő bécsi szelete (pl). Szeretek itt lenni, nem akarok hazautazni egy ilyen bagatell hülyeség miatt, és szerintem már elég nagy vagyok, hogy eldöntsem, mit eszek. Mit kellene mondanom anyunak, vagy tennem, hogy végre abbahagyja ezt?
18/L
"szerintem már elég nagy vagyok, hogy eldöntsem, mit eszek"
Szerintem pont ezt kellene mondanod.
Fözzetek felváltva, amikor anyukád van soron, akkor kihagyod a húst, a többit megeszed, amikor meg te vagy soron, akkor legfeljebb az elözö napi húsból ehet hozzá az, akinek nagyon hiányzik.
De mindenképpen beszéld meg anyukáddal - lehetöleg négyszemközt -, hogy neked így jó, láthatja, hogy az orvos szerint sincs bajod, ha eleinte izlett a föztöd, akkor most ne utasítsa csak azért el, mert nincs benne hús, és kérd meg, hogy próbáljon ö is valamilyen kompromisszumot találni.
A leveseket egyszerűen nem szeretem annyira :) Persze megeszem, ha nincs más.
Ha az öcséim kérték, hogy pl. a tejszínes rizs mellé csináljak nekik rántott húst akkor csináltam, de csak nagyon ritkán fordult elő, hogy húst kértek. Lehet hogy anya attól fél, higy rossz hatással vagyok a féltesóimra (6 évesek), mert nekik még tényleg fontos a hús.
Köszönöm a válaszokat! :)
Édesanyád szerintem komoly önértékelési problémákkal küzd, rosszul érinti, hogy olyan értékrendet vettél át, ami távol áll tőle, hogy olyan dolgot tettél magadévá apád mellett, ami tőle idegen, mégis tök jó. Az pedig, hogy a testvéreidnek is tetszik a dolog, úgy éli meg, hogy ő nem főz elég jól, hiszen a te ételed jobban ízlik. Anyai kudarcként éli meg, hogy nem az ő értékrendjét követed, ráadásul még az ő közvetlen családjában is ez a nyerő.
Nehéz ügy, de ha beszélsz vele, szerintem erről az oldalról közelítsd meg. Persze, az is lehet, hogy csak ennyire vaskalapos, nem tudom, de az, hogy még apádnak is nekirontott, szerintem az előbbire utal.
Azért is nehéz ez a téma, mert szinte biztos vagyok benne, hogy soha, de soha el nem ismerné, hogy féltékeny - persze, ha egyáltalán erről van szó. Mégis valahol sokat könnyítene, ha érezné, hogy a fiai szeretik a főztjét, csak most újdonsággal találkoztak.
Utolsó - és ha a féltesóimat és a férjét rávenném, hogy rgaszkodjanak anyu előtt látványosan a régiekhez, akkor elcsendesedne szerinted a dolog?
Egyébként egyszer már beszéltünk erről, akkor figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mit csinálok, mert az öcséim szinte rajonganak értem, és így jó és rossz példa is lehetek. Én persze azt hittem, hogy ha egészséges édességeket és kajákat eszek, akkor jó példa leszek, de anyának más az elképzelése az egészségről (a tesóim változatlanul esznek húst).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!