Mit tudnék kezdeni az életben? Úgy érzem itt a vége és nem bírom tovább?

Mindenkinek vannak problémái, mégsem öngyilkos lesz, hanem szembenéz velük. Engem is már kiskorom óta elhagyott édesapám, a csaj akibe szerelmes voltam lelépett a legjobb barátommal akit én mutattam be neki, a matektanárom megbuktatott puszta szemétségből, az utolsó hónapokban a dolgozataimat ki se javította, csak ráírta a jegyet, mert neki nem vagyok szimpatikus. De ettől függetlenül nem játszom a halottat, teljesen jól érzem magam, és a jó dolgokra koncentrálok. A matekot kijavítom vagy osztályt váltok, csajból jön majd más.

Én akkor értettem ezt meg, mikor egy barátommal beszélgettem. Mondtam neki hogy nekem aztán milyen rossz, mert 6 évesen elhagyott apukám, és évente 1x találkozunk kb. Ő meg csak annyit mondott, hogy hát az rossz, neki az apukája rákban halt meg mikor 7 éves volt, a szeme láttára. És hogy szerinte inkább becsüljem meg azt az évi 1 napot is, ő ölni tudna azért, ha az apukáját újra láthatná évente egyszer.

15 évesen itt a vége? :)

Na kisapám, kapd össze magad!

Az élet mindenkinek olyan lapot oszt, amilyet, ezen nem lehet változtatni, azon viszont igen, hogy hogyan játszod ki ezeket a lapokat.

Először is, elgondolkoznék, hogy miért nincsenek barátaim. Azt mondod, hogy nem keresnek téged maguktól. Akkor miért nevezed őket barátaidnak? És nem lehet, hogy esetleg benned van a hiba? Ha valakit nem keresnek, akkor annak megvan az oka.

Másik: ha 2-es 3-as vagy matekból, akkor mindek mész matek szakra ember??? A német miatt? Hát nem tök mindegy, hogy van-e német vagy nincs, ha már az első évben nem fogod bírni a matekot, és otthagyod a sulit? Sima matekból vagy 2-3, akkor az a matek szakos szerinted milyen lesz neked? Oda olyanok mennek, akik minimum nagyon erős 4-esek.

Otthon tespedsz. Na erről ki tehet? Ezt nem foghatod se anyádra, se öregapádra!

Olyan vagy, mint egy 12 éves kislány!

Tanulj, aztán keress melót, és költözz el otthonról.

"az utolsó hónapokban a dolgozataimat ki se javította, csak ráírta a jegyet, mert neki nem vagyok szimpatikus."

Ilyen nincs. Akkor fogod a dolgozatodat, és elviszed az igazgatóhoz anyáddal-apáddal. Ha azt sem érdekli, akkor a tantestületi kutyatökéhez.

Annak idején kétszer is rendezett a volt osztályom rendkívüli szülői értekezletet az ofővel és az illetékes tanárokkal, és az igazgatóval, mert az a 2 tanár pofára adta a jegyet.

A dolgozatot átvizsgálta egy független szakos tanár, és miután kiderült az igazunk, leváltották a két tanárt.

Szóval, lehet, hogy egyébként is utált téged a tanár, de nem ezért buktatott meg. (Vagy igen, de akkor úgy kell neked, ha nem harcoltál az igazadért.)

A mai világban sajnálatos módon igen megszokott, hogy a férfi lelép, ahelyett hogy egy kicsit küzdene a házasságáért (tudom, mert nálunk is ez volt). Ez ellen sajnos semmit nem lehet tenni, el kell fogadnod, neked is jobb lesz így.

A matek szakot meg nem tudom, hogy mégis hogyan képzelted. Amint tudod változtasd meg, tapasztalatból beszélek. Átalánosban ötösöket és nágyeseket szereztem úgy, hogy semmit nem tanultam, így gondoltam mért ne menjek arra a szakra, aztán vért izzadva örültem, ha hármast kapok.

A családi helyzetedre pedig azt mondanám, hogy hagyd ott a nagyapád és menj kollégiumba. Tudom ez gonoszan hangzik, de én is rákényszerültem egy ideig, hogy olyannal éljek, akivel nem akartam. Konkrétan a hét minden napjára találtam egy iskolai szakkört, csak hogy ne legyek otthon. Túl terheltem magam, romlottak a jegyeim, mivel későn értem haza és akkor sem tudtam tanulni. Szóval szerintem beszélj anyuddal, hogy fizesse a koleszt, ha azt mondod, hogy szerinte is elviselhetettlen a nagyapád, akkor bele fog menni.

A barátokról meg annyit mondanék, hogy a kapcsolatok nem egyoldalúak, nem csak nekik kell keresniük a te társaságod, hanem neked is az ővéiket. De amúgy gimiben majd sokkal erősebb barátságok kötettnek. Egy kezemen megtudom számolni az általános iskolából maradt haverokat.

Még van egy bő hónap suliig... Tanulj. Ha nem is matekot, de akkor németet, ha az érdekel. Persze nem kell magolni, de pl. nézz filmet németül, ha ügyes vagy, akkor először német felirattal és csak utána magyarral. Szóval tespedés helyett próbáld hasznosan tölteni az idődet és jobban fogod magad érezni. Nem kell egész nap a könyv felett görnyedni, de minden nap csinálj valamit, amitől jobban érzed magad. Pl. ha kupis a szobád, kezdj el összepakolni, selejtezz ki dolgokat, ami nem kell, de később jó lehet, dobozold be, vidd a padlásra vagy megy a szekrény tetejére/mélyére. Takarítsd ki, kezdd egy rendezett szobával az új sulit, a kedved is jobb lesz.

Segíts a nagypapának. A férjem nagyapja borszesztóan makacs, nehéz természetű, de engem (mindenki csodálatára) szeret. Egyszerűen, ha látom, hogy küszködik valamivel, vagy keres valamit szó nélkül megyek és segítek. Mert, ha leállnék kérdezősködni, hogy mit csinál, mit segítsek, elküldene a fenébe, de egyedül már sok dolgot nem tud megcsinálni, vagy csak nagyon nehezen. Így, hogy nincs kimondva, hogy segítek neki, csak csinálom, könnyebben elfogadja, sőt, megköszöni és örül, hogy gyorsabban végeztünk vele. Már eljutottunk odáig (6 év alatt), hogy szólni is szokott nekem, ha segítség kell. Persze a férjem nagypapája 85 éves, gondolom a tiéd még nincs annyi, de a férfiaknak általában nehezebb beszélni a gondjaikról, "egyszerűbb" kitalálni, hogy miben segíthetnél. Nem tudom, hogy mennyit segítesz a házimunkában, de ha amúgy is ráérsz segíthetnél. Jól fog neki esni még akkor is, ha nehezen mutatja ki. És, ha neked esik (pedig nem csináltál semmi rosszat, csak ideges), mondd el neki, hogy te nem az ellensége vagy, hanem az unokája és segíteni szeretnél. Én ezt anyámmal csináltam, szegény ideggyenge és mindig én voltam a bokszzsákja, vagyis velem ordibált. Aztán elkezdtem ezt, hogy "Anya, nem velem van a bajod, miért kiabálsz? Szeretnék segíteni." Ahelyett, hogy leálltam volna vele valami marhaság miatt ordibálni. És sokszor elég volt, ha végighallgattam, hogy milyen szar napja volt. 28N

Nem egyszerű, de figyelj. 8 éves voltam, mikor elváltak a szüleim. Anyám a párjához költözött, aki kb. 12-14 éves koromban megpróbált molesztálni, nem hagytam, de nem mondtam el anyunak. Ma is együtt vannak. Viszont vigyáz anyámra, aki alkoholista lett. Volt, hogy a 14 éves öcsém hozta ki a kocsmából ölben, öntudatlan állapotban. Öcsém pár hónapig anyámmal lakott, tönkre ment idegileg. ANyám örömében elment vásárolni, hogy megünnepeljék, 5 hétig nem láttuk. Mivel anyám párja külföldön volt, így én vittem pénzt öcsémnek, apunak nem mertük elmondani. Mindketten kikészültünk. Az esküvőm előtt 3 héttel anyám inni kezdett megint, az esküvőm napján az intenzíven feküdt. Ez volt 2012-ben. 2009-ben elütötte egy autó, épp, hogy túlélte. Volt, hogy 9 hónapig nem láttam, mert lelépett, ez volt eddig a rekord. Jelenleg tolószékben van, mi két emelettel lakunk feljebb a férjemmel, és segítenem kell néha kaját csinálni neki, WC-ni. Kb. oldalakon keresztül tudnám sorolni, hogy miket kellett átélnünk az öcsémmel.

Apám emellett nagyon jó ember, csak szigorú, olyan, mint papád, volt, hogy pofán vert, mert látott az ellenőrzőmben 2 db igazolt! napot, amit ő igazolt le temetés miatt. Elfelejtette, így mielőtt kérdezett, úgy pofán vert vele, hogy meglátszott a nyoma. Nem egyedi eset volt. Én voltam a világ k-vája, ha beszélgettem a fiú osztálytársammal. Át nem jöhettek, mert nem átjáróház, én nem mehettem, ha a kapuban álltunk, akkor kur.válkodtam.

Most 27 évesen vagy egy csodás férjem, egy édes kutyám, egy lerokkant anyám és egy magányos apám. Én szeretem őket, anyuhoz nincs türelmem már, haragszom rá, apámat havonta 1szer látogatjuk, jól kijövünk, de nem költöznék vissza hozzá. De hangsúlyozom, tűzbe mennék értük.

De ha én feladtam volna, mint te, akkor esélyem sem lenne egy jobb életre. Túlsúlyos vagyok, nem tudok sehogy lefogyni, azt sem tudom, hogy lehet-e gyerekem. De nem gondolok az öngyilkosságra, szerintem végtelenül önző tett. Ráadásul még 3 év és önálló lehetsz. Utána sokkal jobb lesz.

Úgyhogy van, akinek nálad is rosszabb gyerekkora volt, mégis itt van. A férjem annó a kötélről vágta le az anyját. Nagyon szeretik egymást, anyósom is alkoholista volt, de szerencsére ez változott.

Nyilván a miénknél is van rosszabb sors, de csak jelezném, hogy 15 évesen még semmit nem tudsz a problémákról.

A fentieken túl: sportolsz valamit? Ha nem, akkor kezdd el. Jót tesz. Nem csak a testnek, a léleknek is :)

Ráadásul sport közben szövődhetnek barátságok is.

Nincs mit és fel a fejjel! Tényleg jobban fogod magad érezni, ha sikerül valamit megcsinálnod. Legyen az a szobád kipucolása, vagy filmnézés közben az ismeretlen szavak kiszótárazása. Az a baj, hogy nincs sikerélményed, de ha csinálsz egy kis listát arról, hogy pl. suliig mit szeretnél megcsinálni és kipipálgatod, akkor máris nem az lesz, hogy "csak itthon tespedek a gép előtt", hanem csináltál valamit és máris értelmet nyer az életed és nem leszel olyan rosszkedvű. Fontos, hogy ezek a dolgok reálisak legyenek, ezért is írtam pl. a pakolást, selejtezést. Kellenek az ilyen kis sikerélmények, különben tényleg haszontalannak fogod magad érezni. Nem kell túlvállalnod magad, de ahhoz, hogy ez működjön minden nap csinálj meg valamit. Ha pl. a pakolást választod, de nagyon gáz a szobád, nem kell egy nap alatt megcsinálni, egy napra elég egy szekrény, vagy egy polc is és akkor majd belerázódsz.

Ha te is hajlamos vagy idegeskedni, vagy csak unod a punnyadást, menj el sétálni, biciklizni, mozdulj ki otthonról. Nem kell hozzá pénz, csak nézz szét a városban, és akkor legalább ér egy kis napfény is. A napfény nagyon jó hangulatjavító, persze ne vidd túlzásba, kánikulában inkább kora este menj, vagy reggel 7-8 körül. Én is voltam diák és sajnos nem egyszer volt, hogy napokig alvós ruciban mászkáltam otthon és ki se mentem a levegőre. Ha te is ilyen vagy, tegyél ellene, akár egyedül, akár barátokkal, de hetente 2-3 alkalommal szépen öltözz fel és menj emberek közé, le az utcára.