Mit tudnék kezdeni az életben? Úgy érzem itt a vége és nem bírom tovább?

Történetem úgy néz ki, hogy kb 2-3 éves koromban elhagyott édesapám, majd kb 5-6 éves koromba anyukám talált más pasit, akihez én nem akartam elköltözni. Így maradtam a nagyszüleimnél. Rengeteg időt töltöttem a nagymamámmal, mivel nagypapám külföldön dolgozott. Nagyon szerettük egymást, mondhatni össze voltunk nőve. Sajnos ő megbetegedett.. és tavaly áprilisban itt hagyott bennünket :((. Azóta a nagypapámmal élek, akiről azt kell tudni, hogy nagyon-nagyon szeret engem, de kiállhatatlan a természete. Anyagi gondjaink vannak és ez miatt rengeteget stresszel a legkissebb hülyeségen is nagyon rosszul érzem magam a társaságába.. ráadásul nagyon sok mindenről Ő tehet, hogy itt vagyunk anyagilag....egy idegbeteg folyton idegeskedik neki semmi nem jó stb.. ez nem csak kamaszkori gond, hisz anyukámat, és testvérét is ő nevelte, akik ugyanezt mondják, hogy valóban kibírhatatlan, de csak tanulnom kell. Se barátaim, csak hamisak, akik nem keresnek maguktól. Sehova nem járok itthon tespedek a gép előtt most végeztem általános iskolával és gimibe nem vettek fel nyelvi szakra, úgyhogy választanom kellett matek és human szak között.. matekot választottam német nyelv miatt (matekból mindig kb 2-3 voltam... tehát nagyon félek) nem tudom mitévő legyek így.. nagyon sok problémát letudnék még írni, de dióhéjban ennyi

15/F