Felejtsem el az apámat?

Én világ életemben apás voltam imádtam az apukámat, mikor 6éves voltam a szüleim elváltak én teljes depresszióba süllyedtem h csak heti 2x láthatom őt. Anyukámmal sose jöttem ki, részben azért mert anyum elmondása szerint kívül belül apum vagyok.

Apukám már vagy 10éve együtt van a mostoha anyámmal aki ki nem állhat engem, 1 évet náluk laktam és az a nő teljesen tönkre tett.Semmi nem volt neki jó amit én csináltam ahogy takarítottam ahogy az időmet be osztottam mindenben talált valami kifogásolhatót. Rendszeresen olvasta az e-mailjeimet és kutakodott a személyes dolgaim között. Apu mindig neki adott igazat és egyszerűen nem tudom elhinni mennyire kimosta az agyát, jóformán saját véleménye sincs! Mindig azzal tömi a fejét a nevelő anyám h én és a testvéreim nem szeretjük őt mert sose keressük és h az ő gyerekei mennyire szeretik őt, jobban mint mi.

Én 1 éve elköltöztem tőlük. Ez alatt az 1 év alatt talán 2x hívott fel ő de akkor is csak ezért mert itt volt a közelben és akkor már odaadja a gyerektartást amit persze már nem fizet. Nem rég felhívtam h mi van vele konkrétan lerázott. Én ezt tényleg nem értem, régen imádtunk együtt lenni és most nem keres felém se néz. Mikor náluk laktam sokszor úgy beszélt velem mintha a seggéből rántott volna ki persze azokat a vitákat is a nevelő anyám szította. Folyton kritizált persze mindig társaság előtt mintha vicces lenne.

Szerintetek ne keressem többet ?