Mit tegyek hogy könnyebb legyen? Vagy haljak utána énis?

Pszichológusnál jártál? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez nem csak anyukádról szól, halmozottak a gondok, amik már túlnőttek rajtad, nem tudod egyedül megoldani. Szerintem szakemberhez kellene fordulnod, ha mást nem, de legalább ki tudod beszélni a bajodat, attól is jobb lesz.

nekem 9 éve,11 éves koromban halt meg anyám.eleinte nekem is ilyen gondolataim voltak de 1 év múlva elmúltak.nem árt ha van egy "tesód"akivel megbeszélheted a problémáid egy sör mellett aztán adtok egymásnak egy pacsit hogy te kimondtad ami fáj ő pedig végig hallgatott :)

Első vagyok. Van egy hároméves fiad. Mi lenne vele nélküled? Neki hatalmas szüksége van rád, még nagyobb, mint neked volt anyukádra, mert ő még csak egy kisgyerek, te már felnőtt vagy. Mi lenne a kisfiaddal? Gondolom azt te sem szeretnéd, hogy neki is át kelljen élnie az anyukája elvesztését. Ennyi idősen már fölfogja ám, hogy anya nem lesz vele soha többet. Tényleg ezt akarod vele tenni? Erősnek kellene lenned a fiadért!

Ne hagyd el magad ennyire hiszen van egy kisfiad aki szeret és szüksége van egy szerető családra. Ha ennyire el vagy keseredve gondolj arra hogy van kiért élned van feladatod. Szóval ne érezd azt hogy nincs miért élned mert az nagyon önző dolog. A kisfiadért élned kell!!!

Ismered a mondást: segíts magadon és az Isten is megsegít. Az a baj, hogy az emberekkel nem tudatosítják kellően és időben, hogy az életét jelentős részben mindenki maga irányítja, nem szabad állandóan kívülről várni a megváltást. Lépni és tenni kell annak érdekében, hogy a dolgok megfelelően alakuljanak. Másrészt tudomásul kell venni, hogy "az élet nem egy habostorta", vannak rajtunk kívül álló történések, amik ellen nem tudunk semmit tenni, de okos ember elfogadja, hogy van nála is nagyobb erő, ami elől viszont esetleg ki lehet térni. Nem szabad túlzott érzelmeket belevinni olyanba, ami nem érzelmek kérdése, mert tárgyszerű. Édesanyád halála biztosan mélyen érintett, de neked örülnöd kell, ha jóban voltatok és szerettétek egymást és ezt a szeretetet más emberekre is át kell vinni. A halál mindenkit érint és nem a megváltoztathatatlanon kell búslakodni, hanem annak érdekében kell tenni, hogy az életben maradottak éljék egészségben az életüket, és nekik kell szeretetet nyújtani. Minden párkapcsolat tele van problémákkal, pláne, ha az ember csak a problémákra fókuszál. Vagy meg kell oldani a problémákat (ha megoldhatók), vagy van olyan, amit nem lehet és akkor arra csak legyinteni kell. Mindenkin saját magán műlik, hogy boldog-e az életben. Nem kívülről jön a boldogság, hanem belülről: meg kell látni, fel kell fedezni és ezeket kell központba állítani. Bizonyára ismersz boldog embereket. Ha mélyebben belenézel az életükbe, rájössz, hogy ők ugyanolyan vagy nagyobb gondokkal küzdenek, de ők nem ezeknek élnek, hanem az örömet okozó dolgoknak, miközben persze naponta megküzdenek a gondokkal ők is, de azt az élet velejárójaként fogják fel.