Volt (ak) olyan mondat (ok) ami (ke) t a szüleid folyton mondtak neked és benned nagyon mély és fájó emlékként megmaradt? És ha igen, mik voltak azok?

Igen, voltak.

Sosem voltam rossz gyerek, inkább amolyan csendben ücsörgő, ám tanulni sosem szerettem. Ha rossz jegyet vittem haza, anyám mindig azt mondta: "Beadlak egy gyerekotthonba, te anyaszomorító" - ehhez kiegészítésként egyszer le is köpött és rugdosott.

Ezt a mondatot utálom, jobban fájt, mint a verés.

"hülyék a gyerekeink"

"neked úgy sem fog sikerülni"

"te olyan magadnak való vagy"

" kövér vagy"

" hiába álmodozol, sose leszel gazdag"

" meséld csak el, hogy volt! De ha megtudom, hogy hazudsz, intézetbe adlak"

Sose felejtem el őket. Mindig ott van a tüske, akármit is mondanak..

"Nem lesz belőled semmi."

"Egy egyetemre se fogsz bekerülni."

"Nem viszed semmire."

Jó egyetemen diplomáztam, ösztöndíjjal végeztem a doktori képzést, jelenleg a disszertációm védés előtt állok. A szakmámban maradtam, és jól élek a fizetésemből.

Nekem nem volt, de hihetetlen, hogy szinte minden csalàdban elõjön a " nem leszel semmi" " úgy sem sikerül" mondatok.

Férjemnek is azt szajkòztàk mindig ha valami célt kitûzött, hogy úgyis túl hülye hozzà.

Annyita megragadt, hogy minden új helyzetben noszogatni kell , mert az önbizalma 0 pedig a kisujjàbòl is kiràzza miutàn belejön...a szavaknak ereje van, az a baj, hogy ezt a " szülõk" elfelejtik és életeket tehetnek tönkre.

látom sokakat fenyegettek intézettel, engem is, anya emelte is a telot én meg nagy izgalommal vártam, hogy végre mehetek itthonról. anya kiakadt. voltam kb 15 éves.

a legfájóbbak azok voltak, ami ki is hatott, hogy soha nem engedtek el sehova, mindenhova szöktem,mindig hazudni kellett, mindig veréssel várt, vagy fenyegetett.

és ezért a barátommal töltött lopott pillanatok értéke sokkal nagyobb lett.nekem., tehát amíg én úgy éreztem az életem adom egy randiért, addig a srác csak lazán eljött.