Szégyellnem kellene magam, amiért én így érzek?

Édesanyám közel egy éve meghalt. Nagyon hiányzik, de beteg volt, nem számítottam a halálára, de nekem akkor volt pár hónapos a kislányom, valahogy fel sem fogtam...

El lett hamvasztva, de lett egy sírhelye, egy másik városban/faluban. Nem tudunk gyakran utazni, de pár hónapja meglátogattuk. Én sajnos nem hiszek benne, hogy ő "ott lenne", hiszen a lelke nincs ott. Nem érzem, hogy nekem oda virágot kellene vinnem, vagy mécsest. Még mécsest talán.. Nővéremék a közelben laknak és ők gondozzák a sírhelyet. Lelkiismeret-furdalásom van a nézetem miatt, nem tudom, hogyan mondhatnám meg neki... Tudom, ő teljesen más szemléletű, faluban él, érdekli, hogy mit szólnak... Teljesen más életünk van, más a felfogásunk.

Szerintetek mit kellene tennem?