Mit lehet csinálni ilyen esetben? Miért nem képes megérteni és elfogadni egy anya, hogy a lánya felnőtt és önálló életre vágyik?

Egy barátnőmről van szó. Az édesanyja folyamatosan zsarolja, hogy ne tudjon önállósodni vagy akár csak egy pár órát lazítani. A munkahelyén is telefonálgat neki (ha a mobilját kikapcsolja, a céges telefont hívja vagy a főnökét), volt olyan munkahely, ahonnét ezért küldték el. Ha átjön kicsit beszélgetni (egy utcában lakunk, 7 háznyira), az anyja 5 percenként hívja, hogy menjen már haza, rosszul van, nem tudja bevenni a gyógyszerét, stb. stb.

Az anyjának vannak egészségügyi problémái, de semmi vészes (magas vérnyomás, cukorbetegség), mások ilyen bajokkal teljes, önálló életet képesek élni, míg ő még a gyógyszereit sem képes egyedül bevenni.

A barátnőm már teljesen tönkremegy idegileg, orvoshoz jár, gyógyszereket szed, mert már aludni sem tud. Az anyja lassan és biztosan tönkreteszi.

Mit lehet ilyen esetben tenni? Egyáltalán van remény arra, hogy változzon az anyja?