Hogyan lehet megbékélni felnőtt fejjel az anyámmal?
Tűz és víz vagyunk, sosem jöttünk ki jól. Én optimista, vidám természet vagyok, és tudatosan is próbálok figyelni arra, hogy a pozitív oldalát lássam a dolgoknak. Anya viszont szörnyen bizalmatlan mindenkivel, és mindenben a rosszat keresi, és meg is találja persze.
Az 1 éves kisfiamat imádja, és igyekszem szinte minden nap fotókat küldeni neki (távol él tőlünk, havonta egyszer tudunk találkozni, vagy ritkábban), de minden fotón csak az aggódnivalót keresi, miért nincs a gyereken sapka, miért van mezítláb a homokozóban, soványnak tűnik, jaj szálka megy a kezébe a fa mászókán... minden beszélgetésünk vitába fordul, mert borzasztóan sért engem a sok aggódása, nekem ezzel azt üzeni, hogy biztosan nem tart jó anyának, nem vigyázok eléggé rá stb. Miközben a fiam makk egészséges, vidám, boldog gyermek, farkas étvággyal eszik (csak a szülei is vékony alkatok, mitől lenne pufi...).
Teljesen úgy érzem, mintha a kamaszkori lázadás korszakában ragadtam volna, anyám gyerekként kezel, miközben én érzem, hogy jól teszem a dolgomat, és sajnos nem tudom lenyelni ezeket a békákat. Azt is tudom, hogy ő már nem fog megváltozni, és nem is akar, tehát nekem kellene változtatnom a hozzáállásomon - de hogyan lehet ezeket a rettenetesen bosszantó megjegyzéseket elengedni a fülem mellett? Szeretnék a fiam miatt is békét anyuval, de nem vagyok egy birkatermészet... :(
Próbálj Te lenni az okosabb, és hagyj rá mindent. Mivel mint írtad, úgysem fog megváltozni, Neked kell hozzá idomulni. Ezzel persze nem azt mondom, hogy add fel az emberi méltóságodat, csak kíséreld meg elfogadni olyannak, amilyen, bármilyen nehéz is ez.
Persze az is lehet, hogy édesanyád kezeletlen depresszióban szenved, és ezért ennyire borúlátó. Ezt az eshetőséget érdemes lenne kivizsgálni egy szakemberrel.
Az első pár sorodból nekem az jött le,hogy kicsit "összenőttél" az anyukáddal.
Gyerekként kezel,az ő szemében rossz anya vagy és nem tudod,mi a jó a gyereknek...
Szerintem az lehetne egy megoldás,hogy a Te gyerekkorodról beszélgettek kicsit... Te penészvirágként nőttél fel? Vagy hagyott anyukád mezítlábazni,sapka nélkül szaladgálni..stb.? Fontos, hogy szabad legyen a gyerek. Erre minden kisgyereknek nagy szüksége van! Ha látja,hogy ő így boldog,egészséges, vidám, nem értem miért kezd el mindenen fennakadni..
Gondolom, hogy rá kellene hagynom, igen - csak az a gondom ezzel, hogy pl amikor együtt vagyunk, akkor mindent csináljak úgy, ahogy ő szeretné, csak hogy elkerüljem a vitákat?? Rúgjam fel a kedvéért a kisfiam nehezen kialakított napirendjét, csináljak mindent másképp, mint ahogy szoktam, csak hogy ne legyen vita? A kisfiam mindebből mit fog leszűrni akkor?
Egyébként igazad lehet a kezeletlen depresszióval kapcsolatban, de ő sosem látná be, hogy szakemberhez kell fordulnia, ő egy pillanatig sem érzi, hogy nincs vele rendben valami.
Szia!
Mivel valóban kicsit túl szoros a viszonyotok, idézőjelben, ki lehetne használni pozitívumként is.
Üljetek le és beszéljetek. Mond el a véleményed. Hogy téged mi aggaszt és elevenítsétek fel a Te gyerekkorodat.
Egy valamit ne csinálj: ne hagyj rá semmit, értem alatta ne hunyászkodj meg a véleménye előtt, pláne, ha úgy gondolod nincs igaza. Nem kell vitába torkollnia a beszélgetésnek, de ha valóban úgy érzed, hogy igazságtalan veled szemben, akkor racionális érvekkel igazold magad. És ne azért, hogy neki megfelelj, hanem azért, hogy ismerje a Te álláspontodat. És érezze azt is, hogy bár szoros szálak fűznek össze titeket, a Te családodban Te vagy az anya.
És nem vagy rossz anya. A rossz anyaság fogalma nem itt kezdődik. Jogod van elszúrni dolgokat és jogod van a saját belátásod szerint tenni. ezért vagyok felnőttek, különböző értékrendekkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!