Miért kell itthon ülnöm folyton, anyámnak miért fáj hogy barátommal akarok lenni?

Állandóan ezen megy a hiszti. Itt a nyár, itthon ülök egyedül. Szüleim hajnalban elmennek dolgozni, és késő este érnek haza, akkor vacsorázunk, majd beülnek a tévé elé. Családi életünk 0. Napközben nagyon egyedül vagyok. Persze ha már úgy van akkor kitakarítok, főzök vacsorára, ilyesmik, elfoglalom magam, de nincs egy barátom se, csak a párom. Ő nem messze él (30 km kb). Édesanyám mégis mindig megsértődik, ha átmegyek hozzá 2-3 napra, és fel nem foghatom miért jobb neki, ha itthon punnyadok egyedül. Most is mondtam neki hogy szerdától péntekig barátomnál leszek, erre teljesen kikelt magából, hogy vasárnap délután indulunk nyaralni, pénteken ezért sehova nem megyek! (az egész házat kitakarítottuk tegnap, bepakolni az útra nekem úgy negyed óra lesz vasárnap reggel, pénteken a busszal kb akkor érnék haza mikor ők melóból)

Őszintén, mi baja van? Barátomat nagyon bírja. Mi a jó neki abban, hogy itthon lógatom a lábam, majd néha össze lehet velem veszni hogy egész nap csak itthon vagyok, miért nem csinálok valamit... Érti valaki ezt a logikát?

20/L