Ezt a szeretetet be lehet hozni, vagy mit tudok tenni?

Számomra az élet tragédiája az,hogy gyakorlatilag mindenem megvan,és még sincs semmim.Engem 9 hónaposan fogadtak örökbe.Jó helyre kerültem,attól eltekintve,hogy "apám" alkoholista,idős ember,az anyukám meg eléggé ingerült.Sosem ütöttek meg vagy valami,de mindig volt lelki terror.Ezt úgy kell elképzelni,hogy anya nem engedte,hogy önállósodjak,mindig beleszólt abba,hogy mit hogyan csinálok,és a vége az lett,hogy előtte nem mertem csinálni semmit,mert utáltam és utálom,ha beszól,vagy elkezd veszekedni totál felesleges dolgokon,vagy egy ártatlan viccet félreért,ami amúgy nem bántó.Máskor ugyanazon a viccen nevetni szokott.Na,de nem is ez a lényeg,csak ez az alapja annak,hogy anya és köztem nem alakult ki rendesen az anya-lánya kapcsolat.Mert az addig rendben is van,hogy néha elmegyünk közösen vásárolni,vagy régebben voltunk egyszer lent a Balatonon,meg sokszor jártunk strandra,meg egyszer vidámparkba,meg étterembe,de akkor sem alakult ki közöttünk az a tényleges kapcsolat.Máshol meg láttam,hogy van az a bizonyos anya-lánya kapcsolat,és az érzelmek is rendben vannak.

Próbáltam kapaszkodni felnőtt,érett nőkbe régebben,volt oviba kedvenc óvónéni,voltak általános iskolába kedvenc tanáraim,később középiskolába is jóba lettem egypár tanárral.Szóval próbáltam mindig valahogy pótolni a szeretetet,de sosem sikerült igazán.

Itt vagyok 18 éves lányként,itt állok az élet kapujában,és kopogok ezerrel,de mintha senki sem hallaná.Ezerrel nekiálltam tanulni,és van érettségim,és tudom,hogy ez még kevés,de szakmám is lesz remélhetőleg 2 év múlva,utána meg még nem tudom,hogy mihez kezdjek,lehet,hogy tanulok tovább,de lehet,hogy közben dolgozok,vagy pedig egyszerre mindkettő.

Szóval cipelem a szeretethiányt meg az egyéb lelki sérelmeimet,mert nem tudom őket megoldani egyedül.Nekem ANYAI szeretet kell,az a tényleges,azaz igazi,de emellett persze csinálom a dolgaimat,és nem mindig szomorkodok ezeken a dolgokon.

De amikor érzem azt az erős szeretethiányt,akkor nem tudok kihez fordulni.Anya jobban szereti keresztanyámat,a testvérét,mert a múltkor azon röhögtek,hogy én felkaptam a vizet,mert keresztanyám említette,hogy én legyek hálás,mert örökbefogadtak,és hogy nekem többet adtak anyámék,mint ő a saját fiainak.Rendben van mondom,de nem ezért kell,hogy hálás legyek,mert ez egyáltalán nem normális felfogás.És akkor elkezdtek röhögni.:')

A pasiktól(most nincs senkim) soha a büdös életbe azt a szeretetet nem kapnám meg,a nők mellett meg úgy nem érzem a biztonságot,és nem akarom az életemet gyerek/gyerekek nélkül leélni.

De akkor mit tudok tenni,hogy ezt a szeretetet valamivel behozzam?Ezt a szeretetet megtudja egyáltalán nekem valaki még adni,vagy ezt így már lehetetlen bepótolni?

Mit lehet tenni?

18/L