Miért nem fogják fel? Elvesztettem anyám. Miért nem fogom fel? Mit tegyek? Kérlek nézz be!
sziasztook! 14 éves vagyok most. Megpróbálom röviden leírni. Megszülettem "anyám" 16 évesen szült engem meg. "Apám" ütötte verte, velem sem foglalkozott. Igazából én anyam anyukájánál (ő is ott lakott) nőttem fel. Nagyon szerettük egymást mamámmal.. persze anyám minden nap bulizott, palizott stb.,
Soha nem voltam neki fontos (sajnos így érzem). Mama elhunyt amikor 6 éves voltam... Mai napig nem fogom fel, hiányzik, minden nap utána mennék, mindent megadnék ha egy percre láthatnám. "Papám" elkezdett inni.. Anyám a mamám testvéréhez vitt aki anyám keresztanyja hogy vigyázzon rám. Egyszer hívott anyám h munkát kapott külföldön és nem tud mar elbucsuzni.. 2 évig se telefon,se egy üzenet.. Semmit nem tudtunk róla.. Nekem olyan volt mintha egyik napról a másikra elvesztettem volna mindenem... A családom és az egész életem... Persze nem volt és nincs is rossz helyem, imádom a családom (mamám tesója,unoka tesóim mamám családja részéről). Szóval apám családja is sz.arik rám, elmennek mellettem az utcán ahogy apám.. Na anyámra visszatérve.. 2 év után felhívott azt mondta nem volt pénze stb.. (VOLT)! Hazajött megpróbált közeledni felém de nem tudtam mit tegyek.. Utána "helyre jött" a kapcsolatunk de nem volt anya-lánya szeretet köztünk.. Összejött XY-al.. Nagyon jó ember volt.. Szerette anyámat,engem a család is elfogadta , egy kicsit úgy éreztem amikor elmentünk Balatonra 3 napra és a nyaralóban azt mondta a szomszéd hogy mennyire hasonlítok apámra (XYra) hogy van családom.. Annyira leírhatatlan ... Persze keresztmamáméktól (anyám kereszanyja, mamám tesója). És 1 év után anyám szakított vele azért mert egy régi szerelme (aki 2 évet volt börtönbe) összetalálkozott vele... Senki nem fogadja el, nem is ismerjük (lett volna alkalma bemutatkozni, meg akartuk ismerni) igazából nem mondom hogy rossz ember, nem az én döntésem.. Szóval pár héttel ezelőtt anyám meg a pasi el akart vinni nyaralni az ország másik oldalára. Nem akartam elmenni mert szinte anyámat sem ismerem, a pasit végkép.. Megmondtam nekik szépen.. Anyam azt mondta soha többet nem is keres mer nem örülök hogy elvinne nyaralni stb.. Mit vart!? Mai napig el hidegültek vagyunk egymástól.. Soha nem volt mellettem...soha nem volt anyám és apám.. Soha mem gondolta hogy faj amit mond... Soha nem foglalkozott azzal hogy kit bánt meg.. Ennek ellenére annyi düh és utálat van bennem (Isten bocsássa meg) annyi mindent elmondanék neki.. De valmiert nem akarom hogy bántsam.. Még a palit sem... Már hetek óta nem beszéltünk de jobb is így , el is akarom örökre
válasza: válasza:Neked a keresztmamádék a családod! Ne legyél ellenséges anyáddal, ne bántsd meg, de nem vagy köteles se szeretni, se tisztelni.
Ha kérdezi az okát, akkor mondd meg neki, hogy nem volt anyaként jelen az életedben, és nincs köztetek meg az az anya-lánya kapcsolat. Ennyi.
válasza: válasza: válasza:Na,most először is nyugodj meg,és tisztázd önmagadban először,hogy pontosan mit is érzel!Nagyon feldúlt vagy,ahogy látom,és most ezt valami kiváltotta.A mamád nem mostanában halt meg,hanem 8 éve,ennek ellenére persze MEGÉRTELEK,hiszen most kezded lassanként felfogni,hogy ő már nincsen.Most kezdődik a gyász,amit jól kell végigvigyél.Ugyanis ez egy nagyon hosszú folyamat,és te még fiatal vagy ehhez.Viszont segítségre szorulsz,pont a korod miatt!Sajnálom,és részvétem a mamád miatt!
Azt viszont észrevettem,hogy még ha idegenekbe is,de ezerrel kapaszkodni próbálsz,amit megértek,hiszen sosem volt anyukád(én is ezt érzem néha),meg sosem volt apukád(nekem sem),szóval ezért akarsz kapaszkodni.
Erre van megoldás,még pedig keress magadnak egy legjobb barátnőt,meg egy olyan felnőtt nőt is,akinek mindent elmondhatsz,és tud reagálni helyesen a dolgokra.NEM PÓTANYÁT kell keresned,nem ezt tanácsolom,hanem keress olyan nőt,aki valami rokon vagy ismerős,de megbízhatsz benne,és néha eltudod mondani azt,ami bánt.Megfog téged minden normális ember érteni,és megfognak téged vigasztalni.
Melléd kell állnia valakinek,különben nem tudsz ekkora terhet sokáig normálisan hordozni!Ez itt nem olyan egyszerű.
Melléd pszichológus is kellene talán,aki segítene,de mondjuk ő sokat ronthatna is.Úgyhogy javaslom,hogy keress egy beszélgetőpartnert,akit néha megölelgethetsz,elmesélheted neki a problémáid.
Egyébként most meghatódtam.Én is azt keresem,amit te,és én is olyan vagyok,mint te,csak én más terhes cipelek!:(
A te terhed most nekem is nagyobbnak tűnik,eddig el kell mondjam,hogy szerintem ügyesen viselted!
Anyukáddal is beszélned kellene.Egy őszinte,esti beszélgetésnél nincs jobb,és nincs megnyugtatóbb.Kiültök valahova,vagy elmentek valami parkba,és elmondassz nei mindent...sokkal könnyebb lenne a lelked,kicsilány!:)
A SZERETETHIÁNYT A SZERETET TUDJA CSAK KEZELNI!
válasza:Hú, ez elég zavaros. Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyerekkorod van és ilyen történéseken mentél keresztül.
Nem tudok tanácsot, csak elolvastam. Nagyon szomorú történet, csak az a jó benne, ha a szüleidre nem is számíthatsz, mégis van szerető családod.
Ha majd felnősz, akkor lesz igazi, saját családod is, nem mintha ha mostani nem lenne az, de ugye érted. Kitartást kívánok neked.
Apukádra nem is mondok semmit, a leírtak alapján az emberi jelzőt sem érdemli meg, sajnálom.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!