Normális az, hogy 22 évesen mindenhová el kell kérdezkednem a szüleimtől?

Kezdjél el járni egy behemót nagy-de jóképű - izompacsirtával,majd mutasd be idióta szüleidnek,hogy ezentúl vele mész el !!

Úgy sejtem ,lenyelik a protézisüket !

"Gyerekként" mindenki utálja, majd szülőként ugyanezt csinálja ő is az esetek 90%-ában. Igen, az is valószínű, ha neked gyereked lesz, te is ugyanígy fogod otthon tartani, ugyanezzel az ürüggyel.

A pontos okát még nem tudom miért működik ez így.

Pontosan tudod te is, hogy nem. Egy hatéves csinál ilyet, nem egy felnőtt ember.

Nagyon-nagyon gyorsan húzz el egy ifjúsági pszichiáterhez, mert van még egy-két éved, amikor van esélyed a birtokló, önző szüleidről leválni, vagy inkább onnan kitörni, de ha nem teszed meg, örökre a foglyuk maradsz.

"amég az én kenyeremet eszed, addig én mondom meg, hogy hova mehetsz"

Ebben az esetben pedig azonnal EL KELL költözni!

Vedd ezt olyan komolyan, mint amilyen komolyan írtam.

Mi lesz, ha nem azt csinálod, amit mondanak? Nem kapsz kaját, vagy zsebpénzt? Vagy csak balhéznak? Mert ha csak utóbbi, akkor én először leülnék velük beszélni, hogy elmúltam 18 és képzeljék már a helyembe magukat, aztán, ha nem mdgy nekik, akkor is elmennék, ,,szeretlek titeket, de ha nem magam miatt vállaltatok, hanem kényszerből, akkor minek vállaltatok?''-kérdéssel már fordulnék is ki az ajtón, ők meg dühöngjenek, ha jól esik. Mondjuk én biztos addig keresném a módját a helyedben az elköltözésnek, ameddig meg nem találom, és 22 évesen már tényleg elvárható, hogy valami minimálisat dolgozz. A jó oldala ennek a rossznak tűnő helyzetnek az, hogy te is önállósodsz, felnősz. Sosem szerettem, ha meg akarták mondani, hogy mit csináljak, mert felelősségteljes embernek tartottam mindig magam, jól tanultam, felvettek az egyetemre, képes voltam döntéseket hozni. Igaz, én már 16 éves korom körül átköltöztem a nagymamámhoz, aki 18 éves korom után mindig csak annyit akart tudni, hogy hányra jövök, és szóltam, ha késtem.

Az utolsó vitám apukámmal 19 éves koromban volt, azelőtt mindig tőle kaptam péntt, ha kellett valamire. Mondtam, hogy nyáron egy hetet Bulgáriába szeretnék utazni a barátaimmal. Mondta, hogy nem, mert ez túl veszélyes (busszal mentünk, meg hogy külföld). Az út egyébként nagyon olcsó volt, tehát nem a pénzről volt szó. Mondtam, hogy rendben, nem baj, ha nem fizeti, attól én még elmegyek. És elmentem szépen megkeresni a rávalót. Onnantól kezdve amikor tudtam, dolgoztam az egyetem mellett, a másoddiplomámat például felesben fizettük anyuékkal. Ha nem olyan kemény a szakod, szerintem menj el dolgozni mellette, vagy nyáron gyűjts pénzt kolira.