Jogosan teszem, hogy nem mondok el édesanyámnak semmit?
Mindig is titkolóztam, magamban tartottam a dolgokat, de most már rájöttem, hogy miért.
Ha édesanyámon múlna, SOHA, SEHOVA nem mennék el, SEMMIT nem csinálnék.
18 éves vagyok, de nem engedni ki este 6 után biciklizni. Soha nem voltam még bulizni. Ha nincs itthon, mindig aggódik, nehogy "magamra gyújtsam a házat", vagy valami hasonló bajt csináljak.
A legutóbbi eset, ami után eldöntöttem, hogy nem fogom többet beavatni a dolgaimba: el akartam adni pár kinőtt, jó állapotú ruhámat a neten, előtte megkérdeztem, nem-e gond. De gond, megtiltotta, hogy bármit is eladjak, még azt is, amit a zsebpénzemből vettem. Pedig csak hasznom lenne, több hely lenne a szekrényben, és még egy kis zsebpénzhez is jutnék! Egy olyan ruhadarabot nem ad eladni, ami már 5 éve porosodik a szekrényemben, és soha nem is vettem fel, mert nem jó rám!!!
Nem. 18 évesen nem csinálsz azt, amit akarsz.
Értsétek már meg, hogy a felnőttség nem azt jelenti, hogy tojok a szüleimre, azt csinálok, amit akarok, de közben elvárom, hogy tartsanak el, fizessék a nyaralásomat meg a bulijaimat. A felnőttség a felelősségvállalást jelenti.
Például azt, hogy ha problémám van a szüleimmel, akkor nem a neten nyafogok, hanem velük beszélem ezt meg és próbálunk meg kompromisszumos megoldást keresni. Tudom, erre majd jön a válasz, hogy de vele nem lehet beszélni. Na ez jelenti azt, hogy marha messze vagy még a felnőttségtől.
Abban igazat adok, hogy nem vagyok felnőtt, nem is érzem magam annak, de kisgyerek sem vagyok!
Még van egy évem hátra a középiskolából, de utána kollégiumba költözöm, mert szó szerint megfulladok itthon!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!