Hogyan tudnám fejleszteni az önuralmamat, türelmemet a gyerekekkel szemben?

a nagyobbik azt szeretné ha kicsit figyelne rá valaki és foglalkoznál vele! erre egy nagyon jó példát olvastam egy könyvben!

Volt egy idős hölgy 1 kórházban utálták a nővérek mert mindig csak ugráltatta őket. Jött egy új nővér aki azt mondta, hogy ő majd foglalkozik vele és teljesíti minden kérését. Persze a többi beteg is ott volt, de amikor csengetett az idős hölgy azonnal ment és tette amit kellett, rájött, hogy a hölgy unatkozik és egyedül van. Ő ezt úgy oldotta meg, hogy mielőtt a hölgy csengethetett volna bement hozzá: "van elég vize?" "kényelmesen fekszik?" "nincs túl sötét?"...leellenőrizte, hogy minden meg van e amit szokott kérni, és a hölgy megváltozott mert végre valaki foglalkozott vele és nem volt mindig egyedül!

A te gyerekednek is szüksége van erre!

Ismerek olyat ahol a kisebb gyerek mindent meg kap, mindent megtehet, a nagyobbikra mindig ráordítanak, mindent meg kell kérdeznie akkor is idegesen válaszolnak.....és szerintem ez helytelen, úgy érzi, jobban szeretik a másik gyereket, én odamentem hozzá amikor játszott, érdeklődtem milyen a játék...és nagyon más volt! nem az a kis csendes mint amikor kér valamit hanem lelkesen mondta...sugárzott az öröm belőle, hogy végre valaki figyel rá...

Garry Chapman könyveit ajánlom nagyon sokat segíthetnek neked is :) gyerekekkel kapcsolatban is van könyve. türelemben és gyerek nevelésben is segíthet!

Látom kérdező, nem tetszenek az őszinte válaszok!

Tudod, az nem baj, hogy magaddal kitolsz, de a gyerekeidet nagyon sajnálom!

Eléggé tipikus a nagyobb gyerek reakciója arra, hogy most a kicsivel foglalkozol többet.

Eddig ő volt a "középpont", most úgy érzi, elvettek tőle valamit, esetleg a Te szeretetedet.

Azzal az egyetlen dologgal reagál, amivel tud: felhívja megára a figyelmet, mindent ötször megkérdez, hússzor lerúgja a takarót, mert az is "vele való törődést" jelent, ha kiabálsz vele. Így rivalizál az újonnan jöttel.

Vond be őt is a napi életetekbe, kérd meg, hogy segítsen (vagy legalább is legyen jelen), mikor a kicsit eteted, fürdeted vagy pelenkázod, éreztesd vele, hogy ő, mint nagyobb testvér, nagyon fontos neked is, meg a kicsinek is, aki sokkal "butuskább", mint ő, a "nagy".

Amikor a másik alszik vagy rá tudod bízni valakire, próbálj vele egyedül lenni, közös, rövidke programokat csinálni, egy-egy játék, séta erejéig, és ilyenkor beszélj vele anélkül, hogy a másikról szó esne.

Hamar le fog szokni a hisztizésről, ha a kisebbet nem érzi majd örökös riválisának. És akkor te is nyugodtabb leszel, nem lesz szükség a kiabálásra.

Kérdező, hol van a férjed, a gyerekek apja, amikor te

"nem bírsz magaddal?"

Erről jó lenne, ha sürgősen leszoknál, mert aztán egész életedben ordibálni fogsz mindenért (mint mostohám, 40x éves, és ha valami nem tetszik neki, egyből kiabál, de mint egy hlye).

A nagy dackorszakos, plusz figyelmet akar, próbálj vele kettesben lenni, és ha hisztizik, hát hisztizik, szrni rá. Majd abbahagyja és akkor tudtok értelmesen beszélgetni.

Értjük 18-as! Akkor ha mondjuk a férjed MINDEN NAP leordítja a fejedet, de utána elnézést kér, akkor nincs semmi probléma ugye?

Mert ezt írtad!!!