Miért ilyen agresszív az unokám?

nem kell megütni, egy kétévesnél semmit nem érsz vele, csak hogy félni fog, vagy még azt sem, mert pont nem fogja érdekelni.

Biztos, hogy a válás van a háttérben, hiába tűnik jól működőnek a dolog, ez neki akkor sem jó. Szüleivel nem vezeti le a feszültséget, mert őket feltétel nélkül szereti, ezért máshol adja ki magából. Valahogy egyszerűen le kell vezetni a feszültséget, haragot, ugyanúgy, mint a felnőtteknek is.

Ezzel azt szeretném mondani, hogy meg kell érteni a gyerek viselkedését, és annak megfelelő bűntetést alkalmazni.

Ha ő most azt látja, hogy mérges, mert az anyja-apja már nem szeretik egymást, neki ez rossz, ő is bántani akar valakit, hogy meglássa, az hogyan reagál, szóval ha erre te is agresszív leszel, akkor ezt a mintát követi majd egész életében.

Valahogy meg kell értetni vele, hogy amit csinált, az nem helyes, de ezt tisztáznod kell vele. Pl.: -ha újra megüt, nem lesz meseolvasás/játszótér/fagyi..., mert ez rossz neked, fáj, és ha ő mérges, akkor mást kell csinálni. Kérdezd meg, hogy mérges-e, és hogy miért. Kire haragszik? Ha nem válaszolgat, rá is kérdezhetsz, hogy hiányzik-e apa/anya.

Mondjuk itt kérdés, hogy mennyire beszél már. :)

Na mindegy, lényeg az, hogy valóban nem szabad ráhagyni, tudatni kell vele, hogy ez rossz, és hogy MIÉRT rossz. De nagyon fontos, hogy megértéssel fordulj felé, mert az agressziónak mindig van oka.

Egy csecsemő is viselkedhet rosszabbul, lehet nyűgösebb, ha valami megváltozik körülötte.

A másik, pedig hogy tényleg koránál fogva is próbálgatja a határokat. Nem szabad ráhagyni, de megfelelően kell reagálni!

Szerintem biztosan a válás viselte meg a kicsit. 2 éves, de azt észreveszi, hogy Apa alapban nincs már itthon, csak "jön". A kettő egyáltalán nem ugyanaz. Persze a dackorszak is eleve nagyon nehéz időszak neki, ezt tetézték a válással a szülők, egyáltalán nem meglepő a gyerek reakciója. Ő még nem tudja kifejezni a helyzet iránti nemtetszését, főleg, ha körülötte mindenki azt sugallja: jó ez így, ez a legtermészetesebb, anyáék külön mentek... Pedig nem és ő ezt joggal sérelmezi, de kifejezési eszközök híján így jön ki rajta a fájdalma, szorongásai, dühe.

Én még többet beszélnék vele az ő nyelvén a válásról, esetleg eljátszani, bábozni sem ártana a történteket és a megnyugtató jövőt.

az első pofonra a válasz egy jelképes visszalegyintés

játéknak veszi, és adja az újabbat

arra a válasz egy már érezhető legyintés

még mindig játéknak veszi, és újabbat ad

arra a válasz egy érezhető pofon

ezen meglepődik, könnyes szemmel, de makacsul adja az újabb pofont

akkor ismét egy olyant kap mint az előbb

itt már rájön, hogy ebből jól nem jön ki, ordítva megy panaszkodni anyának, hogy a mami megvert ... és itt kell anya korrekt reakciója, hogy: ha te megütötted akkor ne csodálkozz

és lehet ezért a véleményemért megkövezni ... négy gyerekemből ezt három játszotta el egyszer, de többet soha

Az agresszivitást tanulja. Apjától, anyjától.

Nem szabad szó nélkül hagyni, főleg azt nem, ha nevet. Először rászólok, elmagyarázom, ha még egyszer eljátssza akkor a fenekére csapok (szigorúan oda, és nem pofon). Azt is fogja érezni, vagy, ha a pelenka miatt nem is érzi lelkileg érzi.

" Ki az a hozzászóló, aki azt mondja,hogy , megbüntetni! Miért is? "

Én voltam az a hozzászóló aki bizony letette volna a földre az addig ölben tartott gyereket, és beállította volna a sarokba amikor pofon vág.

Amúgy érdekesen gondolkodsz. Szerinted a gyerekkel meg tudjátok értetni a válást úgy hogy tudja is miről van szó, mert elmondásod szerint a saját szintjén teszitek.

Nem fura ellentmondás ez? Olyan dolgot megért amit sokszor egy felnőtt se, azonban azt nem érti meg a saját szintjén, hogy nem vághatja pofon az öreganyját.

Így van. A büntetés viszont nem egyenlő a veréssel.

Az előző hozzászóló bolti példájára annyi, hogy ha a gyerek valamiért hisztizik a boltba, és ott üvölt minden kérés ellenére, akkor az nem egy tartható állapot.

A fiam egyszer ordított így a boltba. Mondtam neki, hogy tegye be a kosárba a hiszti tárgyát.

Mikor kiértünk a bolt elé, elmondtam neki, hogy ez nem lehet az övé, mert sírással harcolta ki, majd megkértem rá, hogy dobja a kukába.

Azt a döbbenetet nem felejtem el. Több hiszti nem volt.

Ha csak szépen megbeszéljük akkor zengett volna még huzamosabb ideig minden bolt.

Amúgy akkor három éves volt.