Itt a családi kapcsolatok kérdéskörben ha valaki az anyját anyámnak nevezi, annak rögtön neki esnek egyes kommentelők! De az apám megnevezést teljesen természetesnek tarják. Miért ez a kettős mérce?

Áldott kezeddel simogatsz meg,

Anyám.

Intő szavad még mintha hallanám,

Míg rám borulsz

S áldott kezeddel simogatsz meg.

A régi intést elfeledtem,

Anyám.

Azért zúdult annyi vihar reám;

Úgy összetört...

A régi intést elfeledtem.

/Ady Endre/

Sokan arra sem gondolnak, hogy nem minden család annyira szerencsés leosztású mint az övék.

Senki sem kötelezhető arra, hogy egy alkoholista, agresszív anyát minden jogos sérelme ellenére édesanyának hívjon. Csak ugye, ehhez jóval több érzelmi intelligenciával kéne rendelkezni, és elszakadni a szemellenzős általánosítástól és megérteni, felfogni, nem minden szülő normális és teremt szeretetteljes légkört.

De általában ez a megszokott viselkedés, és nem csak ezen az oldalon.

Mindig azok rohannak lebunkózni másokat, akikre az a jelző leginkább illene.

Hát én nem vagyok jó kapcsolatban az anyámmal, és nem is jön a számra más kifejezés, mert majmoló vagy szeretetteljes, és egyszerűen nem tudom kimondani őket.

Ellenben ha máséról van szó, nem esik nehezemre ,,anyukájának” vagy hasonlónak hívni.

Miért vannak a normális válaszok lepontozva a hülyék meg felemelve?

Szerintem is csúnya az anyád. Meg az apád is.

Szinonímák: édes anyukám, anyukám, talán még az édes anyám nem annyira csúnya, de én azt se gyakran használom.