Anyukám miért akarja, hogy egész életemben itthon rohadjak?

Nem, nem kis 14 éves vagyok, hanem lassan már 19! Anya egyedül nevel engem és a nővéremet (aki még nagyobb burokban él, mint én), apukánk meghalt már 8 éve. Nem nagyon élünk társasági életet, élőbe igaz barátaink sincsenek, néha én mászkálok el egy-két lány baráttal ide-oda (vásárolni, meccset nézni, moziba menni, de azért jó ha hazaérek 8 körül). Érettségizni fogok, szóval jól jött hogy a társasági életem 0, legalább tudok tanulni. De az egyik távoli rokonom győzködött ma, hogy menjek át a szomszéd városba (6 km), lesz egy koncert, kapcsolódjak ki. Nehezen, de beleegyeztem. Elkezdtem készülődni meg minden, szóltam is erről anyának, mondta oké. Fb-n beszélgettem ezzel a rokonommal, nem nézte meg amit írtam, nem volt net közelbe, telefonszámot meg nem cseréltünk. Így eltelt 3 óra, majd hívott (üzenetben leírtam neki a számom), hogy ő már ott van, megyek? Igazából nem lett megbeszélve hogy hogy lesz, ez részben az én hibám is, mert túl későn mondtam igent. A buszok rosszul közlekednek az én és a szomszéd város között, de áttudtam volna menni (a rokonom kocsival hazahozott volna). Anya teljesen kiakadt, hogy ez így nem jó, ő a hülye, miért nem lett rendesen megbeszélve, hogy jövök majd haza!? Egyértelműen látszott rajta, hogy nem is örül annak, ha kiteszem a házból a lábamat (elég ritkán esik meg). Szóval felhívtam a rokont, hogy nem megyek, legyen anya boldog, hogy itthon töltöm továbbra is életem minden percét. Pedig ő is volt fiatal, ő is bulizott... Jövő hétvégén meg a mi városunkba lesz egy fesztivál, esti program, szeretnék menni, de fogalmam sincs hogy jelentsen be (a fesztivál már érettségi után lesz). Mit tanácsoltok?