A szüleimmel hogy értés sem meg hogy ezzel szeretnék foglalkozni?

Bőven van még időd, az általános iskola nem oszt nem szoroz. Nekem akkoriban nagy álmom volt, hogy pénztáros legyek, vagy ügyvéd. Ma már kicsit máshogy gondolom nyilván. :D Már gimiben is máshogy gondoltam és megszerettették velem a matekot, amit sosem hittem volna.

Mérnökként diplomázok hamarosan és tanulok is tovább, de nekem is nagy álmom, hogy nyissak egy kellemes kis cukrászdát, beülős kávézót finom sütikkel, vagy valami hasonlót. :) Nem tűnik elérhetetlennek, bár sajnos mindenhez pénz kell, amiből egyelőre nekem nincs.

Én úgy gondolom, hogy nagyon hasznos és jó szakma az, amit megtanultam, szeretni is fogok benne dolgozni, de mint hobbi vágyom a cukrászdára is és amint tehetem neki is állok a megvalósításának. :)

Én úgy látom, hogy egyszerűbb először vért izzadva tanulni, elhelyezkedni a szakmádban, majd utána előhozni magadból azokat a dolgokat, amikkel esetleg még szívesen foglalkoznál. Ha cukrásznak tanulsz, akkor utána már jó eséllyel soha az életben nem fogod rávenni magad, hogy beiratkozz az orvosira és pszichiáternek tanulj.

Kár ezen veszekednetek! Egyrészt, csak te tudhatod mit akarsz csinálni, neked kell keresztül vinned az akaratod, ha igazán szeretnéd, ezen foglalkozások valamelyikét. Lehet rosszul választasz, de erre is majd neked kell rájönni. Később még mindig tanulhatsz mást, nem kimélhetnek meg a szüleid minden rossz döntéstől.

Másrészt meg, még csak 13 éves vagy, most az a dolgod, hogy tanulj, felesleges vitázni a szüleiddel, hogy majd évekkel később mi lesz a szakmád. Lehet 1-2 év és téged is egész más fog érdekelni.

Kicsi csillagom, még csak 13 éves vagy. Ráérsz még egyelőre azon gondolkodni, hogy milyen középiskolát válassz.

Operatőröket meg a filmművészeti főiskolán képeznek, nem a műszakin.