Jól érzem hogy a jelenlegi (és nem csak! ) generáció (18-19 korosztály) konfliktusba van a szüleivel, esetleg családjával?

Komolyan mondom, a környezetemben minden második-harmadik családban ezt látom és hallom... És ilyenkor elgondolkodom : ténleg az a gyerek a hibás? Mindig ő?

Az én helyzetem se jobb, élő példa vagyok. Itt vagyok, pénteken ballagtam el (erdélyi vagyok) és ma óta megy a cirkusz nálunk, én idegileg ki vagyok, már a mai napon nem túlzok ha azt mondom hogy magamba akartam szúrni egy kést. Sosem voltam ennyire kiborulva. Életmben talán először nekem is összejönnek igaz barátok (megpróbáltatások után elmondhatom hogy ők velem maradnak), összejött végre egy rendes párkapcsolat, amiről már 2 éve álmodozok. Persze, ennek mind ára volt : le kellett mondjak külföldi egyetemről. Ebből is lett a cirkusz... Anyám nagyon ki volt bukva, ordibált velem, mindig azt hajtogatja hogy itt majd mehetek gyárba melósnak. NEM !!! Itt is elmehetek egyetemre, utána meg ha nem jön össze semmi, azuyán is külföld megvár, nem szalad el. Én jelenleg el akarok érni itthon valamit, még amennyi maradt fiatalságomból kiélni, mert külföldre nem akartam menni ... erőltették az egészet..

Szóval utálom a helyzetet, jelenleg nagyon kivagyok, legszivesebben már elköltöznék itthonről (ami már tervben van, csak ugye ahhoz kell egy indulótőke...).

Másoknál is ez van?