Mitől lesz valaki jó anya?
A jó anya együtt neveli a gyermekét a jó apával, következetesen, nem egymásnak ellentmondva. Az, hogy szereti a gyerekét, alap dolog, de a szülőnek nem barátkoznia kell a gyerekével, hanem nevelni, határokat és korlátokat felállítani.
És ott lenni, amikor a gyereknek szüksége van rá, teljesen odafigyelni rá, nem csak félfüllel az okostelefon nyomkodása mellett.
A jó anya gondoskodik a gyermekéről, de közben megtanítja arra, hogyan kell majd saját magáról is gondoskodnia egyszer.
A volt anyósom a harmincéves gyerekének is mindent megfőzött, letette elé a tányért, majd elvette, ha üres lett. Nem is tudott a volt sógorom se főzni, de még csak el sem mosogatott soha maga után. A volt
A szeretet a legfontosabb, de tényleg nem elég. Azt kell figyelembe venni, és mindig szem előtt tartani, mi a gyerek érdeke, mi szolgálja a céljait. Ha az, hogy ha elhúzódóan, vagy nagyon köhög, vagy kiütéses, akkor lássa orvos, ha az, hogy megkapja, amire szüksége van, akkor az, ha az, hogy ne kapja meg, amire nincs szüksége, akkor az és így tovább.
Tökéletes anya nincs. Tökéletes higiénia nem létezik. Hibátlan nevelés: utópia. Arra kell törekedni, hogy az elveinknek és a lehetőségnek megfelelően a legjobbat nyújtsuk és minden egyes problémát vagy helyzetet a valós súlyán kezeljünk.
Ebben a konkrét esetben, amiből a vita kiindult, egy ötéves gyerekről van szó. (Nem én vagyok az anyja, nekem még nincs gyerekem.)
És kicsit megfordítanám a kérdést: a gyerek nyilván nagyon szereti az anyját. Hosszútávon mi szolgálja a gyerek érdekét, ha hagyjuk egy olyan anya mellett felnőni, aki bár nagyon szereti, de sokszor elmulasztja a kötelességeit (mint például orvoshoz vinni, amikor indokolt); vagy pedig ha az apjához kerül, aki megfelelően gondoskodik róla? Anyukáját természetesen ettől még láthatná, amikor csak akarja.
De mondom, ez az egész csak elméleti kérdés, egy ismerős kapcsán merült fel ez a dilemma.
Hát ez így nehéz. Én 3 gyermek tapasztalata alapján azt mondom, hogy a kisgyerek mindennél jobban ragaszkodik a megszokott személyekhez, dolgokhoz, körülményekhez. Nem mindegy, milyen betegségek esetén mulaszt az édesanya, de lehetne az is megoldás, hogy az édesapa látja akkor, amikor akarja, de a bázis, a lakhely, a napi élettér marad ott, ahol most van.
Régen, főleg a paraszti világban nem volt elvárás a sterilitás, mégis szép családban nőttek fel a gyerekek. Változnak a trendek ebben is. Minden egyes helyzetet, betegséget a saját helyiértékén kell kezelni.
"Te írtad ki az ekcémás kérdést is, hogy anyuka nem vitte el 2 hétig orvoshoz a gyereket a pöttyeivel meg lejárt krémmel kenegette, vagy mi? Úgy látom nem tudsz leakadni a témáról."
Nem, tegnap este céges sörözésnél került elő ez a téma, a párom kolléganője mesélte, ismerjük őt is, meg az illető nőt is, akiről beszélt, hogy ez ugyanaz a sztori-e, mint amit itt kiírt valaki, azt nem tudom. De nem is ez a lényeg, mondom, elméletben érdekel a dolog, tegnap nagy vita volt ebből. Ennyi.
Nemrég volt itt egy kérdés ami elsőre nagyon abszurdnak tűnt számomra. Hogy ti elmondtátok-e szüleiteknek amikor elvesztettétek a szüzességeteket. Elsőre furcsának tűnt, de belegondolva és örülnék ha a majdani lányommal olyan viszonyban lennék, hogy ezt elmondaná, ilyenről tudna velem beszélni.
Hetekig nem vinni orvoshoz a gyereket, no comment...
25\L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!