Mik a kommunikációs jelei annak ha a szülő igazából nem szereti a gyermekét?

Embere válogatja. Ha pl. amúgy sem ölelkezős és a gyerekét sem öleli, nem jelent semmit. De az már más, ha egyik gyerekét öleli pl., de a másikat nem. Leginkább szerintem abból lehet látni, hogy a gyerekéhez képest hogyan bánik másokkal.

Inkább ne akard tudni.

Nálam ez a helyzet. Szeretnek a szüleim, de közel sem úgy, ahogy más gyerekeket más szülők. Anyukám a születésemről kis korom óta úgy beszél, mint egy problémáról. Nem voltam tervezett gyerek, csak miattam maradtak egyutt a szuleim par evig, de vegul megiscsak elvaltak. Az, hogy nem szeretnek igazan, az megnyilvanul abban, pl. hogy nem fogadnak el olyannak amilyen vagyok, akarmilyen jo is vagyok, akarmennyire is igyekszem, elegedetlenek velem, rengetegszer azt ereztem, hogy szegyellnek masok elott - plane apukam. Amikor elvaltak es apammal eltem, o nem erezte ugy, hogy szuloi kotelessege gondomat viselni, hanem csak kihasznalt. Mar alltalanos iskolas koromban a teljes haztartast nekem kellett vezetnem apamnal, mert o fizette az iskolat. Mindig ereztette velem, hogy nem szivesen ad. Uzsonnara, tanszerre, mindenre nehezere esett penzt adni egesz kis korom ota. Ha hazaert szo szerint szaladnom kellett kaput nyitni, mert neki nehez volt kiszalni az autobol. Ha veletlenul nem vettem eszre, hogy megjott, azonnal leordibalt. Masok elott mindig ugy viszonyult hozzam, mint a draga egyetlen gyermekehez, sokan azt gondoljak, hogy elkenyeztetett. Pedig nem szamithattam ra soha semmiben, csak kihasznalt engem. Csak a nagyszuleimtol kaptam szeretetet, a szuleimtol keveset. Nem tamogattak soha semmiben sem anyagilag, sem lelkileg. Kritizalni viszont mindig tudtak. Ha valamit szerettem volna, magamnak kellett megszereznem. Rengetegszer kigunyolt apukam a rokonsag elott, sokszor teljesen megszegyenitett. Ugy viszonyul hozzam mintha egy balfek lennek, aki teljesen tehetetlen, onmagat viszont az egekig magasztalja. Csak sajat magaval es a sajat jovojevel van elfoglalva, es azzal, milyen kepet kozvetit a kulvilag fele.

:-( Szívesen mondanám azt a sztenderd választ, hogy "áh, dehogy, csak beképzeled magadnak, egy szülő szereti a gyerekét..." - nem mondhatom, mert ez hazugság lenne. Sajnos, vannak olyan szülők, akik így viszonyulnak a srácukhoz. És mivel még nem kötik vizsgához a gyerekcsinálást és nem kell még évenkénti alkalmasságin sem részt venni, sajnos, nem lehet ezzel mit tenni. Légy erős. Sajnálom.