Rosszul vagyok anyámtól! Megtehetem, hogy magamtól hozzá sem szólok vagy csak én fogom a kárát látni?
2 hónap múlva 18 leszek, de egy darabig gondolom nem léphetek le, mivel nem tudnám miből fizetni az albérletet + kaját. Már most napi szinten az van, hogy az agyvérzés szélén állok anyámtól. Régóta nagyon el vagyunk hidegülve egymástól, köszönhetően az egyik hülye testvéremnek és annak, hogy anyám egyszerűen egyre elviselhetetlenebb, ahogy öregszik. Soha semmit nem mondok el neki, semmilyen kapcsolat nincs köztünk. Hazajövök, csak arra vagyok jó, hogy elvégeztessen velem ezt-azt, többek között elvárná azt is, hogy amíg ő facebookozgat meg dolgozik itthon, addig én szórakozzak a 2 éves öcsémmel. Egyébként imádom az öcsémet, de mikor 7-8 óra után hazaesek dög fáradtan és másnap van 2 dolgozat, amire fel kellene készülni, akkor bocsánat, de igenis kifogásolom, hogy nincs rám tekintettel, neki csak az számít, hogy beszervezte magának pont akkorra, amikor nincs alvásidő a tanítványait. Ehhez nekem semmi közöm, ne rám traktálja az ő dolgait, mint mondjuk az öcsémet. Itt hangsúlyozom, hogy vele semmi bajom és abszolút belefér, ha 1x-2x én vigyázok rá. Itt csak arról van szó, hogy el van várva, rendszeresen.
Aztán egyébként akármit csinálok, megkapom, hogy mekkora dög vagyok, stb., minden olyan jelzőt, amit egy anyának akkor sem kellene használnia, ha indokolt.
Ezek után szép, hogy nem keresem a társaságát. Ha meg éppen olyanja van, akkor 180°-os fordulattal elkezd jópofizni (nekem ez már csak ennek fogható fel), becézget meg a kiskori dolgaimat meséli egyfolytában, hogy milyen aranyos voltam meg hasonlók. Én meg nem vágok jó képet hozzá, mikor előtte 20 perccel pi.csázott le.
Egyébként majdnem kitűnő vagyok a város egyik legkeményebb gimnáziumába, nem bulizom, nem járok el sehova, nem cigizem, nincs drog, terhes sem vagyok, soha semmilyen balhém nem volt, mégis úgy kezel, mintha maga lennék az ördög. Én meg esténként az ágyamban bőgök, mert el akarok innen húzni.
Aztán nagy ritkán előfordul, hogy én is próbálok közeledni hozzá. Például múltkor megkértem, hogy készítsen fel a nyelvvizsgára, gyakoroltunk, normálisan tudtunk kommunikálni egymással, majd rá pár percre megint valami hülyeségért felkapta a vizet, mert lételeme az ordibálás. Így, bármennyire is szükségem lenne rá és szeretném, hogy együtt tudjunk készülni a nyelvvizsgára, nem tudom, hogy menjek-e bele abba, hogy egyszer normális, egyszer meg hárpia.
Ti mit tennétek? Mert szívem szerint most mégjobban elkerülném, de ha ezt teszem, búcsút mondhatok a vizsgának.
válasza:Szeintem ti közösen felidegesítitek egymást.
Egyébként ha épp tanítványai vannak, azzal gondolom pénzt keres, amiből neked is lesz ennivaló meg nyelvvizsga. Tehát ennyit igazán megtehetsz, hogy az öcsédre vigyázol, ha már épp azért akarsz otthon maradni, hogy anyud etessen tovább, nem?
Ha nem bírod már vele, akkor ne maradj az ő pénzéért se ott, hanem állj a saját lábadra, és fizesd az albérleted és az ennivalód.
Csakhogy az nem olyan egyszerű. Ha ilyen könnyű lenne, hogy "munka. aztán húzás", szükségtelen lett volna feltenni a kérdést.
És mondom még egyszer: Nem az a probléma, hogy egyszer-kétszer vigyáznom kell a tesómra, ez teljesen természetes. A baj azzal van, hogy ez rendszeres és elvárt. És nem csak a rá való vigyázás, akármi más is, amit anyámnak épp nincs kedve megcsinálni. Konkrétan az megy otthon, hogy anyám ül a kupi kellős közepében, gépezik éjjel-nappal és minden problémáját, frusztrációját rajtam vezeti le. Én meg nem tudom úgy lereagálni, hogy ne jöjjek ki rosszul belőle.
válasza:Én tényleg nem tudom, mi van a mai anyákkal ez egyszerűen rettenetes. Manapság ez a módi, hogy legyalázzuk a gyerekeinket?
Ha anyád még egyszer ocsmányságokat mond rád akkor csak annyit felelj vissza, hogy: aki mondja!
Ha felkapta a vizet nyugodtan szólj vissza, hogy elég szánalmas ha egy magát anyának tituláló lény ilyen hangnemben beszél a gyerekével ilyen mocskos a szája és még tiszteletet meg segítséget vár el. Azt fogja elérni, hogy amint tudsz lelépsz és egyedül marad.
Ha elmar maga mellől öreg korára ki nyitja rá az ajtót?
Gondolom az öcsédnek is tele lesz a puttonya vele és ő is otthagyja. Ha annyira rossz vagy, minek tart igényt a segítségedre.
Én úgy gondolom ha egy ember eldönti, hogy gyereket szül akkor ne a másik gyereke nyakára tegye.
Tudom néha változnak a dolgok és rászorul és nincs is abban semmi ha néha a nagyobb vigyáz a kicsire de nehogy már te lásd el az anyai teendőket és ezek után inkább köszönetet kéne mondani.
A házimunkát csinálja meg ne te csináld mert ezt addig tudja veled megtenni, amíg hagyod. Otthon van ez a dolga!
Ha jópofizni akar nyugodtan szólj neki, hogy a p*csázás után nincs kedved beszélgetni vele.
A legtöbb, amit tehetsz, hogy nagyon megrágod, mit és hogyan mondasz neki nehogy felhúzd mert hidd el az ilyet a vita élteti mert nem tudja másként levezetni a frusztrációját csak a saját kis családján.
Kerüld ki ne szólj hozzá zárkózz be feküdj rá a vizsgádra - neten is lehet nyelvet tanulni - és ha találsz munkát akkor esetleg találhatsz egy társbérletet más fiatalokkal és akkor egy kicsit megnyugszol.
Mellesleg ha már ordibálásig fajult a dolog akkor csak értelmes és igaz dolgokat, konkrét dolgokat vágj a fejéhez, amit nem tud megcáfolni.
Pl. hogy nem normális dolog ilyen mocskos stílusban szidni a gyerekét és örülhetne, hogy nem vagy egy narkós stb. stb. ribizli akkor sem ha annak állít be.
Ha ezt valaki látná meg lenne a véleménye és ez neked rosszul esik és ott tartasz, hogy már nem is tudsz egy ilyen anyát szeretni. Szánalmas, hogy ilyen anyád van.
Kezeltesse magát úgy látom üres az élete nincs lelkivilága összekapni magát.
Sajnos változni nem fog tapasztalatból tudom épp elég ilyen hepciás anyát láttam már magányosan panaszkodni de egyiknek sem esett le, hogy ők a hunyók.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!